Dolgok, amiket 2015 és 17 között tanultam meg az írásról:

• minél hosszabb a fejezet, annál jobb író vagy
• minél bonyolultabban fogalmazol, annál jobb író vagy. Lehetőleg kelljen hozzád szótár.
• Shakespeare-t idézni a mű elején menő. Lehetőleg minden fejezet elején idézni kell valakit, hogy megmutasd, milyen olvasott vagy.
• Mély Érzelmi Dráma kell a történetbe...
• ...és Monumentális Cselekmény.
• lehetőleg minden legyen egy saga.
• minden apró mozzanatot tervezz meg előre, és dokumentáld a Jelentőségét a Történetben
• semminek ne legyen jó vége
• a bonyolultságról továbbá: mindennek legyen valami Mélyebb Értelme, amitől a Mű a Felszínen élvezhetetlen, Ámde Ez Csak a Felszín.
• kizárólag Evanescence-t és Nightwish-t hallgass, miközben írsz.

Dolgok, amiket 2018-ban és 19-ben tanultam meg az írásról:

• fecseg a felszín, hallgat a mély. azonos űrmértékű tartályokban minél hosszabb a felszín, annál sekélyebben van a mély.
• minél bonyolultabban fogalmazol, annál inkább tökmindegy, hogy mit írsz, mert a Jóisten se fogja elolvasni.
• Shakespeare-t idézni a mű elején némileg nevetséges, de szeretem Shakespeare-t.
• olvasott vagyok, de ez rohadtul senkit nem érdekel. engem se.
• Mély Érzelmi Drá... hagyjuk.
• Monumentális Cselekmény, na az tök jó, csak az életbe nem fogom megírni.
• Ne Tervezz Meg Túl Sok Mindent, mert mire odaérsz, Rohadtul Unni Fogod.
• azért legyen már valaminek jó vége, emlékszem, én is mennyire meg akartam lincselni az alkotót ekkor meg akkor meg amakkor, amikor nem lett.
• ha valami a Felszínen élvezhetetlen, akkor képzeld milyen lehet a többi... vegyünk egy költői hasonlatot. Mondjuk egy szemetes. Ha a felszínén büdös, szerinted az alján milyen...?
• Evanescence-t és Nightwish-t csak 16 éves korig hallgathatsz írás közben. esetleg.

...na most akkor hogy is van ez?

Hát, hazajöttünk a táborból.

Néha beugrottam a grafikus rendhez, csináltam új portrékat néhány Feanor-finak, meg Tyelnek is Ím'...

Operation Sequestrum, Episode V. (mintha a Star Wars lenne, komolyan...)

The Cat Among the Pigeons

~

"Hát, kérem szépen." (-> na EZ honnan van?)

Főként Hirfael támogatásának köszönhetően felkerült a Prológus ebből is. Mind elég régen olvastok, szóval még talán emlékezhettek is ennek a történetnek a legelső változatára (Death Dance). Na... mostani szemmel nézve ez a bizonyos Death Dance rettenetes volt.

Hogy miért...? Főleg, mert belefutott az összes hibába, amibe belefuthatott. Ezeknek egy részét még most sem sikerült kiküszöbölnöm; szerencsére azonban már eleget dolgoztam ezen a történeten ahhoz, hogy védhetőnek tartsam. Ez önmagában hatalmas dolog. Amíg kitart a lelkesedés, addig posztolgatni fogom, és azon leszek, hogy jobb legyen, mint bármi, amit eddig csináltam... Mindig erre törekszem. (My only great redeeming quality!).

~

Természetesen a CATP (megint) egy nagy lélegzetű, bonyolult, stb alkotás, szóval sikeresen leköti minden létező szabad energiámat. Ebből kifolyólag az elkövetkezendő hónapokban nem nagyon fogok tudni alkotásokkal hozzájárulni az autához, ezért arra gondoltam, feldobom ide azokat a kérdéseket, dilemmákat, amikkel szembesültem (szembesülök) a CATP kapcsán, teljesen nyílt, kérdéses/listás formában. Hátha jól jön valamihez, amit alkottok, vagy akár segít értelmezni valaki másnak az alkotását.

~

A CATP-ről annyit érdemes tudni, hogy tulajdonképpen egy napló (Lucy Dawlish naplója) amit 4 alkalommal szakít meg egy-egy rendes prózában írt epizód: egy prológus, két "közjáték" (interlude), és egy epilógus. Ezt leszámítva kizárólag naplóbejegyzésekből áll. Igen, ez pontosan olyan piszkosul nehéz, mint amilyennek hangzik. Lássuk, miért:

- Hogyan kezdünk el egy naplót? Hát, én mindig fogadalmakkal. "Ezt most rendszeresen fogom írni." "Szép kerek egész mondatokban". "Nem, nem lesz benne kurvaanyád". Aztán persze, hogy lesz. Néha össze fogom csapni, néha rövidítek, néha a hátam közepére fogom kívánni az egészet. Ennélfogva az elején nagyon rendezettnek kell lennie, szépen megkomponált szövegekkel, később azonban már-már követhetetlenül csapongania kell. KELL. Mert ilyen egy napló.

Néha részletesnek kell lennie, néha elnagyoltnak. Néha lehet szép, vagy már-már irodalmi a szövege, de - hú, ez nagyképűen fog hangzani - nem használhatom benne az írói képességem, kapacitásom száz százalékát. Lucy Dawlish ugyanis nem gyakorlott író, és nem is akar az lenni. Leszarja, hogyan néz ki az útra kihajló fűszál, vagy a darlingtoni kastély. És ha már itt tartuk, mocskosabb a szája, mint egy tengerésznek: ez a karakterének egyik fő jegye... (ezen persze kellett finomítanom egy kicsit).

Ezt demonstrálandó engedjétek meg, hogy - apró spoiler - betegyek ide egy a darlingtoni kastélyról szóló leírást, ami valami hasonló formában bele fog kerülni a szövegbe, bár nekem fizikailag FÁJ:

"We walked a whole ten minutes across the park before we glimpsed the house. Only, it wasn’t really a house, it was a goddamn CASTLE. Really. It looks like one. So huge… so ancient… and beautiful. A bit Gothic, but more Roman than Gothic – you could defend it from an army or something. I mean… oh, that’s misleading. It’s not, like, Rochester Castle-huge, or anything. Might be the size of a cathedral, but not as high, either… It’s the kind of home “those” families are expected to have, except that it’s not a manor or a villa, but a little castle."

...szóval gyakorlatilag tíz év online fanfic "karrier" után el kellett jutnom oda, hogy megtanuljak szándékosan rosszul írni. LOL. És egy csak egyfajta nehézség a SOK közül.

Továbbá...

- Egy napló szubjektív. Teljesen. Nekem, aki mindig nagy hangsúlyt fektet a különböző nézőpontok fontosságára, és ezekből próbálja meg összefércelni "AZ" igazságot, ez a vártnál sokkal nagyobb érvágás. Mert Lucynak nincs mindig igaza - közel sem. Hogyan érzékelteted, hogy a karakterednek nincs igaza, ha egyszer a végletekig meg van győződve róla, hogy de, igen...?

- Mennyi baromságot csinálhat egy karakter, mielőtt az olvasó megutálná...? (ezt a kérdést inkább teljesen nyitva hagynám).

- Hogyan ugrálj az időben anélkül, hogy totál olvashatatlanná váljon az írásod? Mennyire lehet a szöveged megkomponált? Kell-e benne hibákat hagynod?

- Hogyan fejlődik egy karakter a naplóbejegyzésein keresztül? Változhat-e egyik bejegyzésről a másikra? Ki kell-e jelölnöd egy A és egy B (majd később C, D stb) pontot, elképzelni a két állapotot, és ezek között beosztani a többit...? Vagy hagyod az egészet a fenébe, és "majd lesz valahogy"? Nem én lennék...

~

AMIBEN VISZONT SEGÍT A NAPLÓ:

- Lucy Dawlish "dedramatizálása". Az előre eltervezett kületéstudattal megspékelt monumentális karakterdráma az ő esetében egyszerűen nem működik (az inktober promptokban sem működött, ha emlékeztek), és az évek alatt egyébként is szinte csak ilyen sztorikat írtam. Lucynak nincs monumentális storyline-ja - illetve, a prológusban úgy hangzik, mintha lenne, de nem lesz. Szerintem ettől lesz jó az egész.

- Segített a csaj csomó képességét elvenni (pl. nem tud hoppanálni, rettenetes átváltoztatástanból, hajlamos vészhelyzetben bepánikolni, stb). A naplóírás egyszerűen segített abban, hogy közelebbről vizsgálva őt, "rádöbbenjek" a hibáira, mintha egy valós személyt ISMERNÉK MEG, nem pedig "találnék ki".

- Perspektíva: meglepően könnyű úgy írni, hogy tudod, hogy a TE karakterednek ÉPPEN AKKOR mi a fontos, és ezt előtérbe helyezve szinte magától a helyére kerül minden egy-egy szituációban, amit rendes prózában nagyon nehéz lenne megírni (pl. sokszereplős meeting).

- KÖNNYEDSÉG ÉS HUMOR. Kicsit kapcsolódik a fentiekhez, de: talán ez az első hosszabb sztorim, ami nem fullad bele a saját vérdrámájába. És ez szerintem nagyon fontos.

- És végül (de nem utolsósorban), szerintem Lucy Dawlish az első karakterem, akit sikerült úgy igazán "életre kelteni" - mintha lelépne a monitorról, és egyszer csak testet öltene a semmiből. Ez meg azért valljuk be, elég király dolog.

~

Mindez persze nem teljes lista, vagy bármi ilyesmi, csak néhány összeszedett/kibővített margó-gondolat a kis kék könyvemből. Remélem, segít valakinek valamit!

P.S.: A fanficnetes borítóképet azért idetenném (majdnem) teljes pompájában. Ugyan a pálcaengedély-dolgok a '90-es években már nem aktuálisak, még nem tudtam kitalálni, mit tegyek a helyükre. Majd ha ezt a részletet sikerült kijavítani, megy deviantartra is.

- 1 -

I feel like I'm a snake in a dead skin, and my other skin is already on. Now, skins are usually shredded when they become too small for their owner, but my old skin is much larger than I am now. I am so tiny. I can't even reach the outside world, so now I'm stuck in the dark, which smells of my rotting corpse. I'll spare you the image. Also, snake skins usually do not rot. They just become these dry things that are later overrun by cars and hordes of cows and people and everything, so they're flatted out like a piece of paper; they loose colour and the wind carries them around like it does fallen leaves and plastic bags. Should that be my fate now?

- 2 -

[ old thing desecrated rewritten ]

One night: The hauberk gleams faintly, distantly when he places it on the back of his chair. Moonlight plays with its rings - (or is it just some afterglow of Tirmo's magic fingers?). They're thinner than the scutes of a snake, or the threads of gold vowen into the curtains in the Hall of Fire. They seem to silently laugh at his weather-beaten, worn out self.

(The spirit of the maker lives on in the gift).

The previous eve: He hates to see the flash in Her bright, clear eyes when he dons that hauberk over clean garments. Part of him gloats, relishes, bathes in Her smile; another part of him knows that such smiles are not for Strider, haggard Ranger of the North, but for someone else.

(Aragorn, son of Arathorn, valiant Chieftain of the Dúnedain had betrothed Arwen Undómiel, daughter of Celebrían and Elrond, kinswoman of Tinúviel upon fair Cerin Amroth. Not Strider).

(Strider is a skin, a mask, a role he plays. Strider is a foreign accent over the natural flow of his Westron. Strider is the bunch of rags hanging from his body. Strider is a pair of dingy boots, a haystack of untrimmed beard and unkept hair).

Next morn: for the first time in decades, Strider, haggard Ranger of the North goes about his business without a single word of farewell.

Years go by: pitiless, uncounted, and Aragorn is becoming Strider. Is that what Undómiel deserves?

(This might never end. The road goes on and on, then winds, then turns back, then starts over again. His feet are chained to the road).

(Is that what Undómiel deserves?)

- 3 -

it used to be
fresh rainwater
storks as they fly abroad;
each day a new storm
trees to shake, river to bloat

it used to be
less shitty metaphores -
essence against putrescence
animity against enmity
strength against length
(wish I had better ones to show)

and it used to be
scenes not to be deleted
phrases not to be changed
lines not to be effaced
without the dire need to flee...

and it also used to be
something worth sharing
stories alive by the telling
chunks of text that cut and hurt
like sharpened glass against
skin that knew no toil;

like instruments at work.
if you know how to pull the strings
music is born; if not, then
it's either them or you -
but someone will break.

that is how we have - today;
when words all smell of sweat
and shit
and things that would be great
if I had not missed.

- 4 -

( Lucynak a történet jelenlegi állása szerint nincs inkarnálódott patrónusa, a későbbi pedig nem kutya de - ez a rövid magyarázat - : JÓL NÉZ KI).

A nagy részét még random, régebben írtam. Nemrég megtaláltam, és a vizsgaidőszak vége feletti örömömben gyorsan be is fejeztem.

Magyar nyelvű; HP; bekacsint egy új OC. Illetve... nem új - NAGYON nem - csak még sosem láttátok.

Jegyzetek a végén.

Karácsonyi kis (magyar nyelvű!!!) giccsparádé; félig Hirfaelnek, mert van benne néhány utalás...

Hogy mit keres a Black házaspár, barátaik és üzletfeleik Darlingtonban, az remélhetőleg kiderül majd az Operation Sequestrum sorozatból.

Notes to Hirfael a végén.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

-- levettem, mert nem akarom, hogy reg nélkül elérhető legyen=) ha kell írj rám, és küldöm

Sirius, és Dawlish. Nem Lucy, John. #funtimes Szeretem, bár ez sem így fog végül történni. De legalább vicces.

P.S.: A Kegyvesztett Kobold koncepcióját foggal-körömmel kész vagyok megvédelmezni. :D Ahogy azt is, hogy a "hétvége" fogalma a minisztériumi vezetés felsőbb körei számára Voldemort bukása után jó néhány hónapig ismeretlen fogalom volt.

-- levettem, mert nem akarom, hogy reg nélkül elérhető legyen:) ha kell, írj rám, és küldöm