Helysz�n: Edoras

Karakterek: Aragorn/Thorongil �s Goldwine (OC); � a VT-sorozatban szerepelt egy csom�t, de sajnos sosem ismert�tek meg.

Id�ben az el�z� r�vidke el�tt p�r �vvel j�tsz�dik.

-   s o m e   g i f t s   a r e   n e v e r   f o r g o t t e n   -

  - �gyesen b�nsz a karddal.

Aragorn �sszeh�zta mag�n a l�ncing�t, �s megfordult. Magas, aranyhaj� ifj� �llt m�g�tte, aki a ruh�zata alapj�n a kir�lyi test�rs�g tagja lehetett.

  - A nevem Goldwine – folytatta az idegen, �s kezet ny�jtott. – Gr�ol fia. Azt mondj�k, messze �szakr�l j�tt�l, �s a kir�ly szolg�lat�ba fogadott.

  - J�l mondt�k – felelte Aragorn. – Thorongil vagyok, d�nad�n.

Elfogadta a fel�je ny�jtott kezet.

  - Mi hozott ilyen messzire a haz�dt�l? - k�v�ncsiskodott Goldwine.

Aragorn les�t�tte a szem�t. – Nincs t�bb� haz�m. A h�bor�k �s a porty�z� orkok sz�td�lt�k v�rosainkat, lem�sz�rolt�k vez�reinket. Nem sokan maradtunk... �s m�g ha voln�nak is sz�vets�geseink, nem tudn�nk megtartani az �jabb �ldozatok �r�n visszah�d�tott orsz�got.

  - Bocs�sd meg meggondolatlan k�rd�sem. Ez igaz�n szomor�.

  - Nincs mit megbocs�tani...

Aragornnnak elakadt a l�legzete, amikor a szemk�zti magas, szaggatott sziklacs�cson v�r�s l�ng gy�lt ki �s csapott az �gbe.

  - Gondor jelz�t�zei – felelt a ki nem mondott k�rd�sre Goldwine. – Ithilia miatt k�rnek seg�ts�get, mert m�r h�napok �ta orkok fosztogatj�k. �m ez�ttal nem Rohant h�vj�k: Anfalasba megy az �zenet.

Aragorn �mulva figyelte a v�r�s t�zoszlopot, amelyre hamarosan – messze d�len – �jabb hunyorg� f�nypont felelt.

  - R�g volt m�r, hogy a Trihyrne is l�ngba borult – merengett Goldwine, Aragorn k�rd� pillant�s�ra a legk�zelebbi, Edoras f�l� magasod� h�f�dte hegycs�csra mutatva. - �n m�g sosem l�ttam a f�ny�t, de az ap�m sem.

  - Hamarosan mindannyian megl�tjuk – s�hajtott Aragorn. - Az Ellens�g egyre er�sebb, �s a szabad n�pek k�z�l senki sincs m�g felk�sz�lve.

  - H�t igaz? - Goldwine lehalk�totta a hangj�t. - T�nyleg visszat�rt?

  - Ritk�n, de megesik, hogy a sz�ntiszta igazs�g terjed sz�jr�l sz�jra, mint holmi gonosz, �zetlen pletyka – felelte Aragorn habozva. Nem akart t�l sokat el�rulni a m�ltj�r�l. – �n biztos vagyok benne, hogy maga a Fekete Ellens�g t�rt vissza Barad-dûr torny�ba, �s a K�z�pf�ld�n porty�z� orkok az � vagy a sz�vets�gesei parancs�t teljes�tik... Ez sok mindent megmagyar�z. Sokszor harcoltam m�r orkokkal, ismerem a harcmodorukat. Vil�gos, hogy a d�nad�nok utols� b�v�helyeit nem holmi gy�lev�sz n�ps�g rohanta le, hanem kik�pzett katon�k. Er�sek. Szervezettek. Talpig fegyverben; haditervvel, �les peng�kkel, er�skez� parancsnokokkal. �s nem raboltak, hanem �ltek – asszonyokat... gyermekeket...

Aragorn elharapta a mondatot, �s a Trihyrne h�f�dte cs�cs�t kezdte b�mulni. Goldwine k�zelebb l�pett hozz�, mintha meg akarn� veregetni a v�ll�t, de v�g�l el�llt sz�nd�k�t�l. Helyette a mellv�dnek t�maszkodott, �s t�n�dve b�mult a messzes�gbe.

Aragorn az ellenkez� ir�nyba meresztgette a szem�t. Nagyon messze, Rohan leveg�s pusztas�gain t�l s�r� erd�t l�tott, s egy pillanatra azt hitte, csak a szeme k�pr�zik. Utolj�ra Thranduil kir�ly udvar�ban l�tott ilyen buja, z�ld f�kat. Az erd�s�g v�gigny�lt a horizonton, s a k�sza felh�k �rny�kukkal fekete �rnyfoltokat rajzoltak a sz�lben t�ncol� lombokra.

Messze d�len azonban egy magas hegyl�nc v�gta kett� a f�k tenger�t. T�v�ben sz�les, m�ly v�lgy ter�lt el, amelyet Aragorn nem l�thatott be, valami m�gis minduntalan odavonzotta a tekintet�t.

  - A M�gus V�lgye – Goldwine k�vette a d�nad�n tekintet�t. – K�l�n�s vid�k. Egy hatalmas, fekete torony �ll a v�lgy k�zep�n; azt besz�lik, senkinek sem siker�lt m�g elfoglalnia. Ott lakik a Feh�r Szarum�n.

  - Nan Curun�r – suttogta Aragorn. - H�t persze... gondolhattam volna.

  - Ti �szakon �gy h�vj�tok?

  - A t�nd�k h�vj�k �gy – felelte halkan Aragorn.

  - A t�nd�k? H�t igaz�n l�teznek?

Aragorn �gy kapta fel a fej�t, mintha a roh�r pofon v�gta volna. D�bbenten k�rdezett vissza:

  - A t�nd�k? M�r hogyne l�tezn�nek!

Saj�t hitetlenked�s�t l�tta visszat�kr�z�dni Goldwine szem�ben.

 - Sok t�rt�netet hallottam r�luk, ez igaz: de mind olyan t�voli... Nehezemre esik elhinni, hogy val�ban �lnek ilyen l�nyek. A dajk�m azt mes�lte, m�r mind elhaj�ztak Nyugatra.

  - Maradtak m�g n�h�nyan – felelte Aragorn, mosoly�val k�zdve. Az j�rt a fej�ben, milyen k�pet v�gna Elentirmo, ha hallan�, hogy egyesek nem is hisznek a n�pe l�tez�s�ben.

Val�sz�n�leg a fejemre olvasn�, hogy � egy �l� legenda.

  - Te tal�lkozt�l m�r t�nd�kkel? - Goldwine n�vekv� k�v�ncsis�ggal n�zte �t.

Aragorn habozott. - Egyszer r�g – felelte halkan.

  - Milyenek voltak?

Mit mondjak, milyenek voltak?

Am�g a t�nd�k t�rsas�g�ban volt, Aragonnak esz�be sem jutott elgondolkodni ezen; sem azon, hogy micsoda felbecs�lhetetlen �rt�k a nevel�s, amit Elrond h�z�ban kapott.

  - Nem is tudom – feszengett. - Kortalanok voltak, er�sek �s f�radhatatlanok... sokat nevettek �s sokat �nekeltek. A legt�bb k�z�l�k b�szke volt... nagyon makacs... �s nem sokat t�r�d�tt a haland�k dolg�val.

Kiv�ve Elrondot.

  - �s igaz�n hegyes volt a f�l�k?

  - Igaz�n – felelte Aragorn nevet�s�vel k�zdve.

  - B�r �n is l�thatn�m �ket egyszer – s�hajtott Goldwine.

  - Magam is sz�vesen l�tn�m �ket �jra – vallotta be Aragorn.

Egyik�k sem tudhatta, hogy k�v�ns�guk hamarosan teljes�l.