Nyári semmik
2018.07.29. 21:22, nosmaeth
Felágaskodott
a törött cserepű virágom mögül,
a szobasarokból a félelem;
homályos reszketéseim
kontúrjait ma te rajzolod
x.x
Kivetül
a hiány-
kettőnk között
fekszik meztelenül
feszeng, feszül.
Közelebb kúszok a párnán
és kapaszkodok
-másként elsodor a szél-
és várnám
de ott közöttünk
két sejt között
mindig a semmi
feszeng, feszül.
Egyedül.
x.x
(Nem tudok többet mondani a szétfoszlott szavaknál)
zsírfoltos levesnyom az asztalon,
langymeleg, döngő legyek
és rémisztő, fojtó nyugalom
x.x
Egy rajnyi lepkegondolat,
bágyadtan álltam a nyári melegben;
a fű rezeg, vagy én vagyok?
A barna gyík, a surranás,
itt voltam-e?
Ingatag kövek, csalóka szellő,
meg az, ahogy odakapsz,
aztán látod, hogy a semmi csiklandja a bőröd.
Ahogy az a titkos sóhaj végigrezegteti a tó színét,
ahogy az álmodó fűzek behajolnak föléd,
ahogy poros sírokat útszélén őriznek ősi gesztenyék.
x.x
AJÁNLOM AZ OLDALT
rajzolni tudó egészségügyes vagyok. Roxforti házam a Griffendél, törp vagy hobbit lennék, mintsem tünde, Jedi lovagnak meg irtó béna, és a Narniába vezető utat a sok holmim torlaszolja. Szeretek olvasni, bár időm kevés van rá. Kedvenc hobbim a bonyolult családfák készítése és a karaktertervezés. Szereplőim nagy része családtagok, barátok, ismerősök, ellenségek és az utca emberéről lett mintázva.
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Vissza kell rázódnom a kommentelésbe. Most csak annyit, hogy szerettem őket olvasni, és kösz. Meg annyit hogy ez a 'spoton jelent meg, de olyan, mintha reflektálna a te utolsó cafatodra:
ott van valahol valami
a murva roszogásában
a szétterülő tócsában
a rossz oldalára esett lángosban
az utakban, amiket róttunk...
eltiport lepkeszárnyban
és mindenben, ami új, de mégsem:
mindenben, ami valahogy könyörtelen
éjpirosba olvadó kutyaugatásban
tücsök-bluesban
ott van
valami eufórikus könny
elégtelen emléke