1.) Ez most angol, amit amellett, hogy nem szoktam t�lzottan �tn�zni az �r�saimat, az is biztos leront, hogy nem vagyok olyan profi a nyelvhaszn�latban. Sorry, ez van, nem is k�v�nom jobban bele�sni magam. Rem�lem, a nagyja az�rt �rthet�.

2.) Ez egy el�g l�nyeges sz�ssz, a t�rt�nteknek pedig nagy hangs�lya lesz a Relikviavad�szok k�s�bbi r�szeiben.

3.) Sorry n�h�ny kifejez�s�rt. Khm, na.

Nem egy t�l vid�m sz�ssz, a Relikviavad�szokat illet�en spoileres is, de akik l�tt�k a FB filmet, azoknak �gysem az :D

Csak egy gyors jegyzet: A filmes h�tt�rinform�ci�k szerint Graves p�lc�j�nak gy�rt�ja Quintana. Maga a p�lca 15 h�velykes �benfa, magja pedig az �gynevezett feh�r v�zisz�rny (egy Amerik�ban �shonos m�gikus halfajta) gerince.

Friss�t�s: A t�rt�net k�s�bbi alakul�s�t illet�en van egy-k�t v�ltoztat�s ehhez a verzi�hoz k�pest. Pl a k�p nem a falon l�g, hanem az �r�asztalon van.

Ez�st �s fekete. A kard s�lya, hideg csillan�sa a f�nyben. A sz�l l�gy fuvallata �s zen�je a t�volban, melynek dallama alig hogy elhallatszott a kertekig. Apja tekintete, szigor� �s kem�ny. Ak�r az ac�l.

Silmendur ritk�n gondolt vissza azokra az id�kre… igaz, az eml�kek magukt�l is megtal�lt�k �t.

 - M�g egyszer.

Astarmo kapit�ny, a H�rfa H�za test�rs�g�nek tagja �sszefonta maga el�tt karjait. Egyenes h�ttal, szigor� arckifejez�ssel �gy �llt ott, mint egy megingathatatlan, hideg m�rv�nyszobor. Tekintet�t egy pillanatra sem vette le fi�r�l, aki szav�ra most feljebb emelte a kardj�t.

Sosem szerette a kardforgat�st. Az �rtelmetlen harcot, annak tudat�t, hogy ezzel az er�vel k�pes lehet kioltani egy �letet, k�pes lehet elpuszt�tani valamit. Silmendur a mag�nyt szerette, a hallgat�st �s elm�lked�st, a bet�k rejtette titkokat a pap�ron. �t a teremt�s �ltette: megalkot�sa s tov�bbad�sa valaminek, ami m�g hordozhatja mindazt a sz�pet �s j�t, ami fokozatosan t�nt el a vil�gb�l, ahogy a S�t�ts�g egyre ink�bb r�telepedett.

 - Tests�lyt egy kicsit el�r�bb. - apja odal�pett hozz� �s kivonta a saj�t kardj�t. Varnass� peng�je szinte ragyogott. - El�g egy rossz mozdulat, egy hiba �s meghalsz.

�s Astarmo kapit�ny szerint � mindig hib�zott. Silmendur s�hajtott egyet �s eltekintett nyugat fel�, ahol a t�zv�r�s napkorong �pp al�bukni k�sz�lt. Varnass� most az � oldal�n pihent, noha hossz� �vek �ta nem forgatt�k. Hozz� nem is illett �gy, mint egykori gazd�j�hoz.

Villan�s. F�jdalom, de csak egy pillanatig. A szavai jobban f�jtak, mint az elbuk�s.

 - Gyenge vagy. - n�zett le r� Astarmo. Tekintet�ben nem volt harag, sem m�s �rzelem. H�v�s kijelent�s volt ez csup�n, Silmendur pedig tudta, hogy igaza van. - Nem maradhatsz gyenge. M�g egyszer.

Silmendur lehunyta a szem�t. A sz�l ugyan�gy dalolt, mint akkor r�gen. Ugyan�gy pisl�kolt �t a napsug�r a f�k �gai k�z�tt, de a f�ny m�r nem t�rt meg a magas alakon, aki egykor ott �llt m�g�tte, ac�l-tekintet�vel figyelve �t.

„… s akkoriban, mikor Laurelin s Telperion f�nye egyszerre izzott l�gyan, meggy�jtott�k l�mp�saikat, melyek pisl�kolva �ledtek fel egym�s ut�n a K�t Fa alatt, el�rasztva Valinor f�ldj�t apr� m�csesek l�ngj�val, egyre t�bben �s t�bben, ak�r az �bred� tenger �rja, megsz�ml�lhatatlanul…”

Kicsit kil�pek a hat�rok k�z�l, �s b�r teljess�ggel nem fedi le a prompt t�m�j�t, az id�zettel pr�b�ltam k�zelebb hozni...

Am�gy meg, a fot�n az egyik K�MT-�s munk�m, a nolda l�mp�s egy r�szlete l�that�. Aki pedig szemf�les, az kisz�rhatja a k�penycsatot is, amely Astarmo c�mer�t �br�zolja (szint�n a K�MT-�n terveztem, �s megvarrnom is siker�lt... sz�val el�g men� :D)

Yaul� kacagott. A hang �desen-vid�man sz�llt tova, mint a legut�bbi ny�r, ami Gondolin f�l�tt ragyogott nem is olyan r�gen, de t�l r�viden ahhoz, hogy Astarmo sz�v�t igaz�n meg tudja melengetni.

Yaul� kacagott.

Nem Yaul� volt az igazi neve, Astarmo h�vta csup�n �gy. Komor tekintettel figyelte a n�t, ahogy k�rbeforgott, v�gigt�ncolt a p�zsiton, azzal a vid�ms�ggal, mely Astarmonak oly idegen volt. Yaul� sz�ke haja aranyfolyamk�nt libbent a leveg�ben, karcs� alakja mintha ragyogott volna a felkel� nap f�ny�ben. Hirtelen �szrevette az �t figyel�, bor�s pillant�s� nold�t, mosolya kisz�lesedett, ahogy odap�rd�lt hozz�.

 - Tarmo! Nem sz�m�tottam r�, hogy itt l�tlak.

 - Mert nem szoktam erre j�rni. - felelte Astarmo, valamely okb�l �gy �rezve, mintha m�ly, �des �lomb�l �bredt volna. Yaul� hosszan f�rk�szte az arc�t k�l�nleges z�ld tekintet�vel, melynek az Astarmot�l kapott nev�t k�sz�nhette.

 - Mindig oly komor vagy… mindig. - mondta halkan, k�zelebb l�pve hozz�. - Mi�rt van ez? M�g mindig gy�szolod a bar�tod?

 - A kir�lyom. - helyesb�tett �rzelemmentes hangon Astarmo, f�lig elfordulva Yaul�-t�l. - Mi�rt vagy mindig oly vid�m? Mintha a vil�g nem lenne gonosz �s s�t�t hely, s nem kellene magadnak is n�pedt�l, csal�dodt�l elszakadva, rejt�zk�dve �lned itt. Mintha nem t�rt�nt volna meg mindaz a sz�rny�s�g a tieiddel, ami ide k�nyszer�tett t�ged Gondolin v�ros�ba.

Yaul� csak n�zte �t n�m�n egy kis ideig, elt�prengve.

 - A vil�g val�ban tele van gonoszs�ggal, Tarmo. - mondta csendesen. - De mi�rt hagyn�m, hogy ez a gonoszs�g �rny�kot vessen r�m? S te, akinek szem�ben ott ragyog a K�t Fa f�nye, mi�rt hagyod?

Astarmo hallgatott. Ritk�n sz�lt am�gy is, s most, hogy a n� (aki hozz� k�pest szinte gyermek volt m�g) a v�lasz�ra v�rt, �gy �rezte, k�ptelen lenne b�rmit is felelni k�rd�s�re. Yaul� v�g�l elmosolyodott �s finoman megsim�totta az arc�t.

 - Tudod Tarmo… a vil�got szebb� is lehet tenni, s akkor a sz�veket �rny�kol� s�t�ts�gnek sem lesz akkora hatalma, mint most.

Azzal megfordult �s nesztelen l�ptekkel t�ncolt tova. Astarmo pedig �gy �rezte, mintha r�pke ideig visszasz�k�tt volna a ny�r a b�skomor kertekbe, �s az � lelk�be is.

Friss�t�s: a jelenet v�gleges verzi�ja beker�lt a Relikviavad�szok t�rt�net�be, itt olvashat�:

Relikviavad�szok 1/24. fejezet