Yaul� kacagott. A hang �desen-vid�man sz�llt tova, mint a legut�bbi ny�r, ami Gondolin f�l�tt ragyogott nem is olyan r�gen, de t�l r�viden ahhoz, hogy Astarmo sz�v�t igaz�n meg tudja melengetni.

Yaul� kacagott.

Nem Yaul� volt az igazi neve, Astarmo h�vta csup�n �gy. Komor tekintettel figyelte a n�t, ahogy k�rbeforgott, v�gigt�ncolt a p�zsiton, azzal a vid�ms�ggal, mely Astarmonak oly idegen volt. Yaul� sz�ke haja aranyfolyamk�nt libbent a leveg�ben, karcs� alakja mintha ragyogott volna a felkel� nap f�ny�ben. Hirtelen �szrevette az �t figyel�, bor�s pillant�s� nold�t, mosolya kisz�lesedett, ahogy odap�rd�lt hozz�.

 - Tarmo! Nem sz�m�tottam r�, hogy itt l�tlak.

 - Mert nem szoktam erre j�rni. - felelte Astarmo, valamely okb�l �gy �rezve, mintha m�ly, �des �lomb�l �bredt volna. Yaul� hosszan f�rk�szte az arc�t k�l�nleges z�ld tekintet�vel, melynek az Astarmot�l kapott nev�t k�sz�nhette.

 - Mindig oly komor vagy… mindig. - mondta halkan, k�zelebb l�pve hozz�. - Mi�rt van ez? M�g mindig gy�szolod a bar�tod?

 - A kir�lyom. - helyesb�tett �rzelemmentes hangon Astarmo, f�lig elfordulva Yaul�-t�l. - Mi�rt vagy mindig oly vid�m? Mintha a vil�g nem lenne gonosz �s s�t�t hely, s nem kellene magadnak is n�pedt�l, csal�dodt�l elszakadva, rejt�zk�dve �lned itt. Mintha nem t�rt�nt volna meg mindaz a sz�rny�s�g a tieiddel, ami ide k�nyszer�tett t�ged Gondolin v�ros�ba.

Yaul� csak n�zte �t n�m�n egy kis ideig, elt�prengve.

 - A vil�g val�ban tele van gonoszs�ggal, Tarmo. - mondta csendesen. - De mi�rt hagyn�m, hogy ez a gonoszs�g �rny�kot vessen r�m? S te, akinek szem�ben ott ragyog a K�t Fa f�nye, mi�rt hagyod?

Astarmo hallgatott. Ritk�n sz�lt am�gy is, s most, hogy a n� (aki hozz� k�pest szinte gyermek volt m�g) a v�lasz�ra v�rt, �gy �rezte, k�ptelen lenne b�rmit is felelni k�rd�s�re. Yaul� v�g�l elmosolyodott �s finoman megsim�totta az arc�t.

 - Tudod Tarmo… a vil�got szebb� is lehet tenni, s akkor a sz�veket �rny�kol� s�t�ts�gnek sem lesz akkora hatalma, mint most.

Azzal megfordult �s nesztelen l�ptekkel t�ncolt tova. Astarmo pedig �gy �rezte, mintha r�pke ideig visszasz�k�tt volna a ny�r a b�skomor kertekbe, �s az � lelk�be is.