Azt hiszem, eljött az ideje, hogy csapjak valami összefoglaló banzájt az elmúlt (majdnem) fél évről - szóval íme a próbálkozás. A maximális nosztalgiafaktor érdekében GP-s hangulatjeleket fogok használni, csak hogy olyan idegesítőnek tűnjek, mint 16-17 éves koromban. Bár szerintem akkoriban nagyívűbb és drámaibb személyiség voltam annál, mintsem ilyeneket használjak.

Ami jó és nagyon megmaradt (kb időrendben):

- Megjelent a Negyvenkilenc című versem a Tintában. Random jelentkeztem a pályázatra, nem vártam különösebb eredményt tőle, de - nyilván - örültem a döntésnek, és hihetetlenül élveztem a közös munkát ^^

- Fasza volt a július Finnországban.   Úgynevezett nyári egyetemre mentem ki, ami annyit takar, hogy egy előre kijelölt időszakra beíratják az embert egy finn egyetemre, és ott rendhagyó kurzusokon vesz részt. Én szűk 1 hónapra jutottam ki a közép-finnországi Ouluba (ahol nyelvet és irodalomtudományt hallgattam) de egy rövid látogatást Lappföld déli csücskén is tettem, Rovaniemiben és Kuusamóban (nagyon cukik voltak a rénszarvasok). A lakótársaimmal és több más csoporttársammal is kapcsolatban maradtam, és lehet, hogy fogunk is még találkozni (páran találkoztak is, mert szerveztünk Prágába egy össznépi talit, csak nem tudtam elmenni, mert írtam a diplomamunkám). Nem számítottam rá, de tök jó, hogy életben maradt a kis Whatsapp-szobánk, meg minden és a társaságon túl persze az is jót tett a lelkemnek, hogy észveszejtően csodálatos egy ország ez.

- Nagyon imádtam Angliát, már így a 2 nap alatt, amit láttam belőle (és ami érdemileg 1 napra korlátozódott volna, ha netes ismerőseim nem jönnek ki értem kocsival Stansteadbe, amiért ezúton is : ). Hogy hogy kerültem Angliába 2 napra, az egy hosszú történet, ti meg már úgyis tudjátok, de lényeg a lényeg, inspirálódtam belőle, és ha nem történik teljes apokalipszis, akkor belátható időn belül vissza is megyek. Már vannak tervek. 

- Az előző két ponthoz kapcsolódik, de muszáj külön vennem: három tétel is lekerült a bakancslistámról, miszerint (1) Csinálni egy fotót úgy, hogy az egyik felem a sarkkörön kívül van, a másik pedig már belül, (2) elmenni túrázni Lappföldön és (3): Sequestrumot írni egy londoni kávézóban (még ha csak kb 15 percig is, mert nem volt sok időm, és szűk programot csináltam magamnak )

- Nagyon élveztem Hirfael lánybúcsúját  és szerintem ti is... nem annyira hoztam a formámat, mert elképesztően fáradt voltam így minden más után, de a lelkemnek fantasztikusan esett. (Ugyanez elmondható az esküvőről is természetesen, csak ott nem voltam fáradt).

- Sok jó/érdekes íróféle embert ismertem meg (megint), nem csak Finnország, hanem a NaNoWriMo miatt is (amit egyébként a diplomamunkám és a Sequestrum miatt már most majdnem 20 000 szóval túlléptem :"D). Hiányzott, hogy tudjak az írásaimról beszélgetni sok különféle emberrel, és ez most kb megvan 

- Tücsök kutyából eltűntek az utolsó paranoid támadó reflexek, kajavédős gesztusok és bizalmatlan megnyilvánulások is 

- Október 16-án eljutottunk a Dunakanyarig a kéktúrán Melianékkal  igaz, nekem pár szakasz hiányzik a közös útból (általában mert dolgoztam hétvégente), de azért így is óriási élmény volt meglátni azt a széles, kék szalagot a horizonton, tudva, hogy egészen Hollóházáról meneteltünk idáig. Persze ezen a pillanaton kívül is rengeteg meghatározó emlékem és sztorim is van már a kéktúráról, de ez az egyik olyan, ami leginkább megfogott. Legalább annyira, mint amikor jurtában vacsoráztunk (ez még 2020), vagy mikor Estellel találtunk egy pici tavat, aminek külön mikroklímája és növényzete volt, ebihalak úszkáltak a felszíne alatt, és fura dolgok nőttek benne, amik az erdőben máshol nem (ez azt hiszem, tavaly volt).

- Versműhelyet tartottunk a KÖMT-ön nosmaeth-szel, és még mindig adós vagyok a világ leginkább elkésett follow up- emailjével . Baromi sokat dolgoztunk az egész koncepción, és szerintem jól sült el - persze lehetett volna javítani bizonyos mozzanatokon, részleteken, de nagyon szuper kis csapat gyűlt össze, és szerintem ők is jó élménnyel távoztak. Ami pláne nagyon megtisztelő érzés volt, az az, hogy kiírtam a Wattpad-oldalamra, hogy ez lesz, és az egyik olvasóm kedvet kapott az egész KÖMT-höz, és el is jött 

- A St. Endre és az Indoktrináció című verseimet kiadásra méltónak tartotta az Irodalmi rádió (erről blogposzt majd később lesz, mert már megjöttek a példányaim, csak anyukámnál vannak), mindenesetre már elő lehet rendelni az antológiakötetet, amibe bekerültek. Tudom, hogy versek esetében ez a módi, meg minden, de akkora örömmel tölt el, hogy a "szépirodalom" kategóriába kerültek 

- Leadtam a diplomamunkám, ami 69 oldalas lett  és egy ilyen hosszúságú, finn nyelvű szakszöveg megírása bizony többször egymás után is elpusztította az összes megmaradt agysejtemet, szóval most üres edényként indulok újra, tanítsatok meg járni és beszélni. A doli magyar címe A Kalevala továbbélése Tolkien műveiben, és az MTT részéről már érkeztek különböző felkérések a továbbélés továbbélésével kapcsolatban (erről majd később). Megvédeni január 17-én fogom ezt az izét, amire jelen pillanatban nem tudom, hogyan leszek képes, mert spontán kéne hozzá értelmes mondatokat alkotni finnül, amire ezután mások értelmes finn mondatokkal reagálnak. A covid miatt nekem a mesterszak alatt kb bő 3 hetem volt ezt * tényleg* élesben gyakorolni, most, nyáron  és ne tudjátok meg, mennyire pánikban voltam az ilyen "szólíts le az utcán idegen finneket egy kérdőívvel, akik nagyon nem akarnak veled beszélni" jellegű feladatoktól. A kicsit kevésbé szabad beszédet mindenesetre gyakorlom jövő héten is a tanszéken, mert tartok a diplomamunkámból egy előadást. El ne felejtsek hozzá csinálni valami ppt-t.

Ami nem annyira jó, de megmaradt:

- Egy nehéz, nagyon összetett gyászfolyamat kellős közepén vagyok még mindig, és ennek a feldolgozásán nem segít az, hogy elutazom különböző országokba, ahol egyetlen szabad percet sem hagyok magamnak arra, hogy elgondolkodjam, hogy vagyok egyáltalán. Muszáj lesz kezdeni valamit ezzel az egésszel, de gondolom, kicsit könnyebb lesz, ha végre tényleg túljutunk az adminisztratív fasságokon, újrarendezzük az életünket, meg ilyenek. Csak ne lenne ilyen hosszú ez a része 

- Némileg ehhez kapcsolódik, de: szinte semmilyen személyes jellegű egypercest, bejegyzést, szösszenetet nem írtam se tavaly, se idén (amit igen, azt kb mind meg is mutattam). Nem jellemző rám, hogy ennyire kiapadjanak belőlem a személyes jellegű gondolatok, de azt hiszem, annyira elmenekültem mindenféle elől a sztorijaimba, hogy esélyem sem volt ilyeneket papírra vetni. Konkrétan végig kellett lapozgatnom a naptáramat ahhoz, hogy egyáltalán ezt a bejegyzést össze tudjam állítani... Valami fura sztázisban lebegek a világ történéseivel kapcsolatban, és csomó esetben nem tudnám felidézni, mit csináltam, csak azt, hogy hogyan éreztem magam. (A műhelyen is túlhasználtam azt a szót, hogy 'vibe'. Minden a vibe-ról szól).

- Kicsit nevetségesen hangzik, de személyes sértésnek éreztem, hogy a méregdrága országokban, ahol nyáron jártam, egy csomó féle kaja olcsóbb volt, mint Magyarországon, amikor hazajöttem... persze mondanom sem kell, hogy a fizetéseink a közelében sem járnak a kintieknek, vagy akár a kint kapott ösztöndíjamnak . Tisztában vagyok vele, hogy ennek okai bonyolultak, de rám csak a végeredmény van hatással, és hát - szégyen, nem szégyen - nem igazán szeretnék csökkenteni az életszínvonalamon... szóval egyelőre tépelődöm még, hogy mi legyen. Többek között ezért is utálom mostanában, amikor valaki megkérdezi, hogy Mik a Terveim az Egyetem Után. Nyerni a lottón, duh.

- Ebből következik: a kapcsolatom nyilvánvalóan ennek a döntésnek a fényében fog alakulni, vagy pozitív, vagy negatív irányban (attól függően, hogy hogyan dönt végül a másik fél: ha én megyek, ő is megy-e, ha én maradok, ő is marad-e) ami nyilván szorongásra ad okot, de legalább egy nagyjából tiszta helyzet. 

- A munkám néha egy kicsit lehoz az életről. Úgy értem, maximálisan örülök, hogy van, de jó lenne valamerre továbblépni belőle - csak hát korlátozottak a lehetőségek, ha nem egy multinál akarja kirohasztani az agyát az ember lánya. Annál ez a mostani százszor jobb és értelmesebb elfoglaltság, tényleg (azóta is ptsd-m van :D).

Online publikált írásaim azóta, hogy legutóbb posztoltam:

Írástechnika: Infóadagolásról szóló cikk
Sequestrum: 20. fejezeténél jár az Utoljára, Black!
Original: Néhány bevezető tartalom a Valaki megölte Fran Cartert című történetemhez
The Seven Gates: Innentől kezdve újak a fejezetek

Amúgy meg írhatnék a Lassiba arról, hogy miért volt übermegagigaborzasztó a Rings of Power, de inkább hagyjuk is. Az sokkal beszédesebb, hogy Ankalimon egy ponton túl már beszállt a feminemes vicceimbe.