(p. s. nyomokban is ALIG felismerhet�).

� T R A V A L �

Elentirmo Anardilion a parton �lt, �s hallgatta a l�b�n�l megt�r� hull�mok suttog�s�t �s morajl�s�t. A Tenger habos nyelve olykor megcsiklandozta a csizm�ja orr�t, s�s permete pedig az arc�t cir�gatta, mintha Uinen csalfa keze volna. Maga sem tudta, mi�ta van ott, �s mire v�r; a hom�lyos horizontot n�zve egybefolytak percek �s �r�k, s a napok apr� homokszemekk�nt peregtek le a tenyer�r�l. Nem is v�rakoz�s volt az, ami elt�lt�tte m�skor nyughatatlan, �r�kk� sz�guldoz� tudat�t - ink�bb valami emelkedett, �teri v�g�rv�nyess�g. Az eg�sz vil�g egyszerre kiforrott lett, cs�ndes �s biztos; szil�rd, mint d�nt�seinek s�lya a v�ll�n �s val�s�gos, mint a h�rom kecses, d�lr�l j�tt haj� a kik�t� v�g�ben.

Irgalmatlanul f�radt vagyok, de ezt m�g �gy gyorsan:

Tolkien t�bor 2017 besz�mol�

Priv�t mivolta miatt csak regisztr�ltak olvashatj�k :)

Tudom, hogy kommentelnem k�ne, hogy mennyire tetszett �s mi amit olvastam. Helyette vetk�z�k ink�bb �n is egyet.

Ezt az �r�st egy alkot�i p�ly�zatra k�ldtem be, ahonnan nagyon kedvesen vissza�rtak, hogy NEM. Most �gy elolvasva teljesen meg�rtem �ket. Ezt abban az id�szakban �rtam, amikor �llamvizsg�ra k�sz�ltem tavaly tavasszal. Akkor �ssze�llt, de most a t�vlatban m�r nekem is zavaros... pl�ne annak, aki nem ismer. Az is igaz, hogy akkoriban minden borzaszt� zavaros volt, �s k�nos �s merev... Egyetlen tart�s fesz�l�s voltam 5 h�napig.

A p�ly�zat c�me "R��r�s" volt, ezek (a magazinban) kor�bban megjelent munk�k �ltal ihletett irom�nyok.

Villany

Gyerekk�nt is a kedvenc j�t�kom volt, belen�ztem a k�rt�be, azt�n eln�ztem m�shov� a t�rben �s csod�ltam a f�ny-l�nyeket, akik t�ncra keltek a szemeim el�tt. Vagy becsuktam a szememet, er�sen megnyomtam k�t k�zzel �s csak figyeltem a szemh�jamat bel�lr�l. Az�ta keresem azt csod�latos �s r�miszt�, sz�nes �s mint�s semmit, ami akkor ott bel�l kirajzol�dott bel�lem.

Azt�n ellenem fordultak. K�l�n�sen szorult helyzet volt ez; a l�mpa f�nye �rnyakat rajzolt el�m a szob�ba, de nem mertem lekapcsolni m�gsem alv�s el�tt, mert akkor meger�s�d�tt a furcsa, n�vtelen �s alaktalan l�nyek form�ja �s �gy �reztem l�that�bbak m�r, mint �n vagyok. Nem mertem a puszta s�t�ts�gre r�b�zni magam.

Azt�n elj�tt a korszak, amikor nem szerettem, amikor gyerty�kat gy�jtottam ink�bb �s �lmodoztam a l�ngok felett, j�tszva h�ztam �t az ujjamat a s�rg�s-k�k cs�kon �s bosszantott, hogy egyszer sem �getett meg. Egyre tov�bb �s tov�bb tartottam ott a kezem, de soha nem f�jt igaz�n. Ez meglepett �s lehangolt. Belen�ztem a napba is, er�szakkal nyitva tartottam a szemem �s ut�na �lvezettel nyaltam a s�s k�nnyeket az ajkaimr�l. Akkor m�g nem v�jtam a k�rmeimet a tenyerembe, m�g nem haraptam a csukl�mat. Betegesen romantikus voltam, de az igazi, felszabad�t� �nk�nz�shoz m�g gyenge �s buta.

�s azt�n hozz�nk k�lt�z�tt a Nagyany�m. Nem volt t�bb egy v�letlen neszn�l a sarokban; egy meleg fekete kab�t. Egy s�hajnyi volt csak, t�p�rty�t dugdosott a kardig�nja zseb�be, mert nem b�rta elr�gni a m�fogsor�val, de nem akarta otthagyni sem. �r�kat szund�tott a konyh�ban �lve, n�zte a M�ty�s templom torny�t, vizespoh�rb�l itta a k�v�t �s a h�bor�r�l mes�lt. Soha nem volt senkinek �tj�ban, figyelt agg�dott �s im�dkozott. Teregette a tang�kat, „mi ez kisfiam, bajuszk�t�?”, gy�rta a t�szt�t, de egy id� ut�n m�r azt sem, �s akkor csak annyi volt, hogy „ nem kapcsolod le?”, amikor valaki kij�tt a konyh�ba a sp�jzb�l. Fogcsikorgatva engedelmeskedt�nk neki, mert �lnok �rtatlans�ggal k�rdezett, olyan volt, mint egy angyali csib�sz gyerek; v�dve minden haragt�l �s indulatt�l.

�s azt�n elj�tt ez a korszak is, �s most ha valaki azt tal�lja mondani, hogy „�gve hagytad”, �n azonnal tudom, hogy ma ontj�k a v�remet. V�gtelen, vil�gos folyos�kon f�sultan keresek, hi�nyzik az a f�lelem is m�r, az a szorong�s is cs�b�t� ebben a sz�raz zsibbad�sban. A remeg�, vibr�l� kont�rok megszil�rdultak, a hi�nyok kirajzol�dtak �s elhat�rol�dtak. Azt szeretn�m, ha elmos�dna minden, ha visszaj�nn�nek azok az �rnyak, kiv�ln�nak a leveg�b�l megint, �s akkor v�gre nem lenn�k ennyire val�s�gos, ennyire l�that�.

2016.04.

x.x

S�rfelirat

z�r�jelben

az els� s�r�st�l

az utols� �r�sig

2016.04.