Darabokra t�rt sz�vek

1981. december 12. �szaki-tenger, Azkaban b�rt�n

A s�t�t, hideg folyos�kon visszhangot vert a n� magassark�j�nak hangja, ahogyan hat�rozott l�ptekkel haladt el�re. El�tte egy f�nyes farkas l�pdelt, elriasztva a k�penyes alakokat az ajt�k el�l, ahol �ppen �lltak. A cell�k r�sein �res tekintet� emberek n�zt�k �ket.

Liz undorral az arc�n m�rte v�gig a dementorokat, mikor meg�llt az egyik cella el�tt.

- Hagyjatok magamra vele! Miniszt�riumi enged�lyem van – h�zta ki mag�t.

Az egyik dementor mintha felsziszegett volna, de egy int�s�re a cellaajt� kiny�lt. Liz bes�t�lt rajta, hogy azt�n az hangos csattan�ssal bev�g�djon m�g�tte. F�lszemmel figyelte, ahogyan tovasiklanak a k�penyesek, majd a sarokban gubbaszt� alakra pillantott. Az eltelt hetek alatt a f�rfi rengeteget fogyott �s az arca is beesettebb lett. Szemei sz�rkes�ge �resen f�nylettek a f�lhom�lyban �s Liz sz�ve megsajdult. Hogyan lesz k�pes egyed�l mindenre, amit �k ketten elterveztek? Hogyan lesz k�pes egyed�l felnevelni egy kisl�nyt? Hi�ba d�nt�tte el �vekkel ezel�tt, hogy er�s �s hat�rozott lesz, aki soha nem inog meg, de m�ra a vil�g, amiben �lt, lassan a darabjaira hullott. Testv�re �s legjobb bar�tn�je halott, keresztfi�t elvett�k, �s a szerelme egy cell�ban senyved szinte lelkevesztetten.

- Mi�rt j�tt�l ide? Hogyan engedtek be ide? - sz�lalt meg rekedtes hangon a f�rfi �s feln�zett.

Sirius nem is �rtette, hogyan felejthette el olyan r�vid id� alatt, milyen gy�ny�r� a feles�ge.  Ahogyan Bells ott �llt a hideg falak �s a hal�l�rnyak k�z�tt csak a jelenl�t�vel k�pes volt rem�nyt, hitet �s szeretetet csepegtetni lassan l�lekn�lk�liv� v�lt test�be. Legsz�vesebben felord�tott volna, amikor a pillant�suk tal�lkozott �s az asszony szem�ben l�tta a b�natot, a csal�dotts�got �s a f�lelmet. Csak ekkor d�bbent r� igaz�b�l, hogy mekkora egy idi�ta volt. Cserbenhagyta azt a n�t, aki�rt �vekig k�zd�tt �s a kisl�ny�t, akit soha t�bb� nem fog l�tni. Nem lesz ott, mikor kimondja az els� szav�t, megteszi az els� bizonytalan l�p�s�t, megkapja a level�t a Roxfortb�l. Mindenr�l lemarad, mert egy c�meres �k�r volt.

- Csak besz�lni akartam Sirius Blackkel. Szembes�teni a b�neivel �s a szem�be mondani, hogy egy aljas �rul�. Legal�bbis ezt mondtam a M�gia�gyi Miniszternek, mikor megk�rdezte, mi�rt akarlak l�tni. �m val�j�ban nem ez az ok. Gondoltam, tudni akarod, mi t�rt�nt az�ta, mi�ta sikeresen bejutott�l ide – t�rta sz�t a karjait a n�. – Tudd meg, eltemett�k az �cs�m�ket �s te nem volt�l ott, hogy vigaszt ny�jts a legnehezebb �r�kban �s akkor sem volt�l ott, mikor a sz�mtalan k�rv�nyemet visszautas�tott�k, hogy �n neveljem Harryt. Lily testv�r�t, Petuni�t jobbnak tal�lt�k, mik�zben mindenki tudja, hogy milyen - t�rt a haj�ba, �s lenyelte a k�nnyeit. – �s tudd meg, Emily folyton keres a tekintet�vel �s ut�nad s�r.

 - Sajn�lom, Bells – harapott az ajk�ba Sirius.

- Mit sajn�lsz, mondd?! Azt, hogy ostoba volt�l �s cserbenhagytad a csal�dodat? Egyed�l hagyt�l egy gyerekkel, mert bossz��rt lihegt�l? Ha maradt�l volna, akkor meg tudtalak volna menteni �s Peter lenne itt �s nem te. Otthon lenn�l vel�nk �s tal�n Harry is… �m nem �gy lett - ingatta a fej�t Liz, �s a cella apr� ablak�n figyelte a hom�lyoss� v�l� csillagokat. – Egyed�l maradtam a f�jdalmammal, mik�zben a sz�vemnek fontos szem�lyeket elvesztettem r�pke p�r �ra alatt. Ezt az �rz�st nem oszthatom meg senkivel sem, mert a f�rjem k�zut�lat t�rgya, gyilkosnak ki�ltott var�zsl�. Az �cs�m �s a neje halott. A keresztfiamat m�s neveli. A l�nyom keresztapja pedig abban a hitben �l, hogy a legjobb bar�tja egy gyilkos, mik�zben aki val�j�ban �rul�, azt siratja. Nem csak te ker�lt�l b�rt�nbe, hanem engem is ugyan�gy beletasz�tott�l egy s�t�t, hideg vil�gba. Meg kellet tagadnom az �rz�seimet, hogy v�djem a l�nyunkat.

- Hogy �rted ezt? - �llt fel Sirius �s er�tlen�l a falnak d�lt.

- Nem hagyhattam, hogy b�rki tudom�st szerezzen r�lunk. Nem tudja Remuson k�v�l senki sem, hogy Emily apja te vagy �s ez �gy is fog maradni. Azt hiszed, hagytam egy pillanatig, hogy megtudj�k, hogy az apja vagy?! – f�rmedt fel Liz. – Mit gondolsz, kiteszem a l�nyomat a te ostobas�godnak? Akik tudj�k, hogy a f�rjem vagy, azok halottak vagy megb�zok benn�k. Minden dokumentumot megsemmis�tettem, ami bizony�thatn�, hogy k�z�m van hozz�d - l�pett a f�rfihoz k�zelebb. Figyelte, ahogyan a d�bbenet Sirius arc�n m�ly f�jdalomm� v�ltozik.

- Gondolhattam volna – h�z�dott mosolyra a f�rfi sz�ja. – Nem v�rhattam volna jobbat t�led, Bells.

- Nem sz�vesen tettem, de a gyerekem nyugalma a legels�. Neh�z volt elt�ntetni minden kedves dolgot, k�tel�ket �s boldog eml�keket - �rintette meg a f�rfi arc�t az asszony. –Gy�l�lni akarlak, de nem megy, ak�rmennyire is pr�b�lom magam r�venni erre az �rz�sre. Nem megy sehogysem. F�j itt l�tni t�ged �s tudni, hogyan fog elem�szteni ez a hely - akadt meg a hangja a visszafojtott k�nnyekt�l. Nekid�lt a f�rfinak. – Mi�rt t�rt�nik ez vel�nk?

- Nem tudom, kedves – �lelte mag�hoz szorosan Sirius. – De azt tudom, hogy te er�s vagy �s v�deni fogod a mi kis bogarunkat – n�zett a szem�be –, mert n�lad er�sebb asszonyt soha nem ismertem. �rzem, hogy egy nap minden j�ra fog fordulni… boldog leszel �s Emily is.

- �s te?

- Nem sz�m�t – ingatta a fej�t Sirius. – Nekem az a fontos, hogy ti biztons�gban legyetek. Vigy�zz Emilyre �s Harryre, m�gha t�volr�l is tudod figyelni. N�ha fenyegesd meg �ket, mert Dursley nekem felett�bb nem szimpatikus, nem mintha Lily hossz�nyak� testv�re az lenne.

- Ez csak term�szetes – mosolyodott el a n� �s a k�nnyei kibuggyantak.

- �s szeretn�m, ha elfelejten�l engem �s keresn�l magadnak egy rendes fick�t, aki miatt nem kell annyit agg�dnod �s kiab�lni vele, hogy �szt verj�l a konok fej�be – t�r�lte le az ujj�val a k�nnyeket Sirius.  – Azt szeretn�m, ha boldog lenn�l, ami mellettem nem adatott meg.

- Ostoba vagy, tudd meg! Lehet, hogy m�sok nem tudj�k, hogy h�zasok vagyunk, de �n igen �s k�t a szavam, amit soha nem szegek meg! Csak a hal�l tud feloldozni az esk�m al�l, senki m�s. �s nem l�tezik rajtad k�v�l senki, akit annyira tudn�k szeretni, hogy a f�rjemnek nevezzem, aki az �letem r�sz�v� v�ljon. Ink�bb leszek �r�kk� egyed�l, minthogy megt�rjek valakit magam mellett, akinek az oldal�n nem lehetn�k az, aki val�j�ban vagyok. Emilynek csak egy apja van �s az te vagy. Tudni fogja, ki vagy �s mi�rt vagy itt.

- Bells – suttogta a f�rfi. Nekid�nt�tte a fej�t a n��nek �s eleredtek a k�nnyei. – Annyira sajn�lom, hogy ostoba �s vak voltam. B�rcsak az eg�sz csak egy r�m�lom lehetne, �s mikor fel�bredn�k, minden rendben volna. Nem lenne ez a f�jdalom, b�nat �s mag�ny a sz�v�nkben.

- Ak�rhogy is van, ez az eg�sz r�m�lom, ak�r �bren vagyunk, ak�r nem. Azt szeretn�m, hogy otthon legy�l, de nem tudok semmit csin�lni, mert semmif�le bizony�t�kom sincs az �rtatlans�godra. Kerestem Petert, de nem leltem sehol.

- � m�r halott, Bells.

- �n nem hiszem. Valahogy �gy �rzem, hogy � igenis �l, csak rejt�zik gy�v�n. Arra v�r valahol, hogyan tudna valahogy visszaj�nni. Mindig mondtam, hogy ne b�zzatok benne, mert rossz �rz�seim voltak vele kapcsolatban.

- B�rcsak hallgattunk volna r�d – hajtotta le a fej�t Sirius. – Vigy�zz Remusra �s valahogy helyettem is pr�b�lj bocs�natot k�rni, ami�rt azt hitt�k, � az �rul�.

- Mindent megteszek, hogy gondja soha ne legyen. Ett�l ne f�lj! Meg�g�rte, hogy vigy�z mir�nk, hogy semmi baj ne �rjen minket.

- Helyes – mosolyodott el Sirius. – Nem v�rtam t�le m�st. A j�fi�, az �vfolyamels�, a prefektus �s j�bar�t. Vigy�zz magatokra, kedves – sim�totta meg a n� arc�t.

- Hamarosan mennem kell – suttogta a n�.

- Tudom, de addig is hadd v�ssem m�g jobban be az eml�keimbe a von�saidat, az illatodat �s �rint�sedet. Ez az eml�k nem j�, egy�ltal�n nem j� �gy, a csukly�s �reim sem tudnak megfosztani a mai napt�l. Tudva, hogy soha t�bb� nem l�tjuk egym�st, ez az elv�l�s rosszabb b�rmely hal�ln�l.

- Nem tudom, hogyan �s mennyi id�be fog ker�lni, de valahogy be fogom bizony�tani az �rtatlans�godat.

- Ne csin�lj semmi ostobas�got, Bells! Az �n sorsomon m�r senki sem tud v�ltoztatni.

- Megl�sd, egy nap szabad leszel! Addig lakatot z�rok a sz�vemre �s rideg leszek mindenkivel, aki a k�zelembe akar f�rk�zni. Egy b�stya leszek, melyet bevenni senki sem tud. Lass� bossz�t �llok az �rul�kon �s f�lni fogj�k a nevem. Nagyobb hatalmam lesz, mint eddig b�rkinek a Miniszt�riumban �s egy nap majd kiny�lik az ajt�d �s szabad leszel. Meg�g�rem neked! - ragadta meg a f�rje karj�t – De addig is, �rizd meg az elm�d szabads�g�t, vedd fel a kutyaalakod, mikor �gy �rzed, r�d telepedik a s�t�ts�g.

- �gy lesz – �lelte mag�hoz Sirius szorosan, �s a k�nnyei meg�ll�thatatlanul potyogtak. – H�t akkor most b�cs�zom, kedves, jobb, ha magad indulsz, �gy nem keltesz felt�n�st.

- Nem b�cs�zom, csak egy r�vid id�re – fogta k�t keze k�z� a f�rfi arc�t. – �m addig is csak annyit mondok: hi�nyozni fogsz, te bolond!

- Nem annyira, mint te nekem – rajzolta k�rbe a n� arc�t Sirius. – M�r most hi�nyzol!

- Tudom – �lelte meg m�g egyszer Liz, majd lassan elh�z�dott t�le. – Most mennem kell - l�pett az ajt� fel�, ahol m�r v�rta a patr�nusa. Megtorpanva visszan�zett.

- Viszl�t, kedvesem – b�lintott a f�rfi.

Liz sz�ve megsajdult, majd odarohant hozz� �s hosszan megcs�kolta.

- Mint mondtam, ez r�vid b�cs� – bontakozott ki a f�rje karjaib�l, �s m�g egyszer megn�zte mag�nak a f�rfit.

Lassan kezdett h�tr�lni. �rezte a b�r�n a hideg fuvallatot, �s megpillantotta a szeme sark�b�l a dementort.

- V�geztem – sz�lalt meg �r�knak t�n� id� ut�n. Le sem vette a pillant�s�t Siriusr�l.

Az ajt� nyikorogva kit�rult, � pedig sarkon fordulva elhagyta a cell�t, s k�zben ugyanolyan rideg, s�t, tal�n m�g fagyosabb� v�lt a tekintete, mint mikor bej�tt. A folyos�k sz�m�ra m�g gy�szosabban festettek, ahogyan haladt kifel�. A kapun kil�pve m�g a csillagok rem�nyt ad� sugarai sem enyh�tett�k a sz�ve f�jdalm�t.

- Most jobb, hogy tal�lkozt�l vele? – sz�lalt meg Remus az egyik szikl�n �llva. Ijeszt�en s�t�tnek t�nt az �jszak�ban h�ta m�g�tt a viharos tengerrel.

- Nem lett jobb, de meg kellett tennem. A szem�be kellett n�znem.

- Meg�rtem - l�pett hozz� a f�rfi – Most mihez kezdesz?

- �lem tov�bb az �letemet. Felnevelem a l�nyom. Elfogadom a miniszt�riumi �ll�st, amit m�r sz�mtalanszor nekem akartak adni - mosolyodott el a n�, majd Remusra n�zett. – Ebben a seg�ts�gedet k�rem.

- Sz�vesen seg�tek b�rmiben. �s mondd, mi az igazi c�lod?

- Semmi k�l�n�s, Remus. Azt hiszem, csup�n annyi, hogy �n leszek Ms. Arrow, akit�l rettegni fog minden valamikori Hal�lfal� - villant meg a szeme �s Remus �gy gondolta, hogy ez �gy is lesz...