„�rok egy k�nyvet.” Ez a mondat tizen�vesen nagyon men�n hangzik. �s az ember �ltal�ban komolyan is gondolja, nagy lelkesed�ssel, �s persze sz�mtalan hiba elk�vet�s�vel veti bele mag�t a nagy projektbe. Ami nem baj; az ember tapasztal�s �tj�n tanul a legt�bbet, �s valahol mindig el kell kezdeni. Senkib�l sem lesz egy csap�sra j� �r�. Ez a t�ma, ez a hivat�s olyan �sszetett dolog, amit els�re senki sem gondolna. �s kezdetben nem is ez a l�nyeg. Az ember le�l �s �rni kezd, �s csak ez sz�m�t, �s ez j�.

Azt�n ahogy halad, sorra szembes�l k�l�nb�z� neh�zs�gekkel, akad�lyokkal, legyen sz� t�rt�netvezet�sr�l vagy vil�g�p�t�sr�l, szerkezetr�l �s formai dolgokr�l, nyelvtanr�l vagy ak�r a lelkesed�s elm�l�s�r�l, �rdekl�d�s elveszt�s�r�l. „�rok egy k�nyvet.” - ez kezdetben olyan k�nny�nek hangzik, hiszen valaki csak le�l �s �r, azt�n k�sz a k�nyv. H�t, egy�ltal�n nem. Mag�ba a t�rt�net�r�sba nem is menn�k bele, hisz ebben a kis k�z�ss�gben mind tudjuk, mekkora munka van egy vil�g, egy cselekm�ny, egy karakter fel�p�t�se m�g�tt, mekkora munka �gy egybegy�rni ezt az eg�szet, hogy minden szempontb�l helyt�lljon �s m�g �lvezhet� is legyen. Hogy az �n �r�saim ilyenek-e? Nem tudom. De t�rekszem r�. Most azonban, kiv�telesen, ez a bejegyz�s nem az�rt sz�letett, mert ism�telten megk�rd�jelezem magamat �s amit csin�lok.

Term�szetesen tizen�vesen �n is �gy �lltam hozz�: �rok egy k�nyvet �s ez milyen men�. Azt�n ahogy telt az id�, �n is v�ltoztam, r�j�ttem, hogy ez mennyire nem egyszer� dolog, azt�n id�vel nem is az volt m�r a k�z�ppontban, hogy �rjak egy k�nyvet, hanem az, hogy �rok, mert szeretem. �s v�g�l �gy sz�letett meg az a t�rt�net is, amelyb�l, basszus, v�g�l t�nyleg k�nyv lett.

B� egy �vvel ezel�tt fogalmam sem volt arr�l, hogy mostanra lesz egy kialakult vil�gom, egy olyan t�rt�netem, amivel el�gedett vagyok �s van c�lom, amivel elindultam valahova, ahova meg is fogok �rkezni. Tavaly okt�berben kezdtem el �rni a Relikviavad�szokat, ny�rra k�sz volt az els� r�sz. Ekkor mer�lt csak fel bennem az �tlet, hogy mi lenne, ha…

Ha k�szen van a t�rt�net, m�g akkor is nagyon sok kell ahhoz, hogy k�nyvv� v�ljon, �s sz�momra tal�n ez volt a legnehezebb r�sze. �tn�zni �s jav�tani a sz�veget, form�zni �s szerkesztgetni, bekezd�seket, marg�kat igaz�tani, hogy ha nyomtat�sba ker�l, t�nyleg k�nyvnek n�zzen ki. Bor�t�t tervezni �s rajzolni (ezt �lveztem). �s a legnehezebb: keresni egy helyet, ahol kinyomtatj�k. Bevinni magamb�l egy kis darabot, amelyet a vil�g nagy r�sze el�l rejtegettem eddig, azt�n ott hagyni idegenek k�z�tt, v�dtelen�l. Mert en�lk�l azt�n soha nem lesz bel�le k�nyv.

H�t, eljutottam ide. N�ha m�g most sem hiszem, hogy megt�rt�nt �s val�s, �s a kezemben foghatom a k�nyvemet. December 17-�n hazahoztam, itt van �s l�tezik, �n pedig �gy �rzem: van �rtelme annak, amit csin�lok.