Amikor Sz�rke Gandalf hossz� �vezredekkel ezel�tt partot �rt Lindon hat�r�n, K�z�pf�ld�n t�ltend� �let�t nem egy szek�r rakod�ter�ben fagyoskodva k�pzelte el; �m a sors, mint megfigyelte, olykor meglehet�sen furcsa helyzetekbe sodorta �t. Az es� m�r �r�k �ta zuhogott, �s csak nem akart el�llni; Gandalf pedig – �szinte sajn�lat�ra – nem hajthatta uralma al� az elemeket, �s nem csillap�thatta az �gih�bor�t. Az ilyesmi m�g Szarum�nnak sem �llt hatalm�ban.

-Vihart t�masztani, azt m�g csak-csak lehet – d�nny�gte maga el� a m�gus -, no de csillap�tani a Val�k d�h�ng�s�t, az azt�n kem�ny di�. Csak tudn�m, mikor lesz v�ge ennek a z�rzavarnak.

M�g t�l sem tette mag�t az es�n �s a fagyos sz�ll�k�seken, m�r j�tt is az �jabb csap�s: zseb�be ny�lva �szrevette, hogy minden pipaf�ve el�zott. Legutols� �lvezet�t�l is megfosztva �gy d�nt�tt, nincs t�bb vesztenival�ja; kor�t meghazudtol� f�rges�ggel kim�szott a rakod�t�rb�l �s a bakra telepedett. �gysem ker�lheti el a meg�z�st, legal�bb hamarabb el�ri c�lj�t.

Ha azt rem�lte, legal�bb a Megye b�k�s t�j�nak l�tv�nya mosolyt csal az arc�ra, csal�dnia kellett. A t�gas, z�ld mez�k �s vir�gz� �ltetv�nyek ez�ttal s�rban tocsogtak; minden faluban �resen �s�tottak az utc�k, s egy fogad�ban sem tal�lt szabad szob�t. M�g sosem volt ilyen h�l�s a sorsnak, ami�rt a hobbitok k�z�tt is akadt egy bar�tja, b�r idestova h�sz �ve nem tal�lkozott m�r ezzel a bizonyos bar�ttal. Gandalf tudta, hogy alaposan meg kellett v�ltoznia: l�ptei lelassultak, arca r�ncos lett, haja meg�sz�lt, s val�sz�n�leg a kalandokat sem kereste m�r annyira. A m�gust azonban csendes el�gt�tellel t�lt�tte el a tudat, hogy bar�tj�nak esem�nyd�s, eredm�nyes �s boldog �lete volt.

A kerek, z�ld faajt� a napokig tart� es�z�s ellen�re sem vesztett takaross�g�b�l. Gandalfnak le kellett hajolnia, hogy pr�bak�pp megcsavarhassa a f�nyesre pol�rozott aranykilincset, �m az ajt� z�rva volt. A m�gus szeme v�ratlanul megakadt egy karcs� t�rp-r�n�n, amely hajsz�lpontosan az ajt� k�zep�n helyezkedett el.

H�t nem jav�ttatta ki. Gandalf akaratlanul is elmosolyodott, ahogy megrohant�k az eml�kek. Pedig hogy fel volt h�borodva, ami�rt “megrong�ltam” az ajtaj�t... kedves �reg bar�tom! Biztosan lesz n�mi mes�lnival�nk egym�snak.

A m�gus kiss� felemelte botj�t, �s lend�letesen bez�rgetett az ajt�n. K�zelebb hajolva v�zforral� f�ty�l�s�t hallotta.

-Nem vagyok itthon! - harsant fel egy zs�mbes hang, a h�zigazda v�g�l m�gis jobb bel�t�sra t�rt, �s kelletlen�l kikiab�lt: - Ki az?

-Egy f�radt v�ndor – sz�lt be a kulcslyukon Gandalf. - S�t, egy f�radt �s �hes v�ndor. J� Bilb�m, voln�l sz�ves v�gre ajt�t nyitni?

Ez hatott. A m�gus rohan� l�ptek zaj�t hallotta, majd az ajt� kit�rult, �s Zs�kos Bilb� jelent meg a k�sz�b�n.

-De kedves Gandalf! - ki�ltotta. - Ha te vagy, az eg�szen m�s. Mostans�g egy percig sincs nyugtom, Cs�l�k Od��k m�g mindig alig hiszik el, hogy �lek, �s nem egy csal� v�s�rolta t�l�k vissza megboldogult nagyany�m te�sk�szlet�t... �r�let volt az az �rver�s, �n mondom neked, �r�let... hiszen csak elutaztam! Mondta b�rki is, hogy meghaltam? Az �rd�g vigye el... te�t k�rsz, vagy k�v�t? Esetleg s�rt vagy v�r�sbort...? �hes vagy? �n �ppen enni k�sz�ltem, ha gondolod, velem tarthatsz, ugye szereted az alm�s pit�t? Butas�g is megk�rdeznem, hisz tudom, hogy a kedvenced, �s mellesleg nekem is, no ker�lj beljebb, m�r forr is a v�z!

Bilb� besz�d k�zben betess�kelte a m�gust alacsony mennyezet�, �m ann�l otthonosabb h�z�ba, �vatosan a sarokba t�masztotta Gandalf botj�t, �s f�rg�n kil�ttyintette a vizet cs�csos s�veg�b�l.

-R�mes ez az es�, nem igaz? - a hobbit megcs�v�lta a fej�t. - �vek �ta nem l�ttam m�r ilyen �t�letid�t! Eg�sz pontosan az�ta, hogy a K�d-hegys�gen �tkelt�nk. Eml�kszel m�g a k��ri�sokra...? �n v�gig azt hittem, ott halunk majd meg egym�s v�ll�t t�masztva...

�s csak besz�lt, besz�lt �s besz�lt; Gandalf pedig id�r�l id�re megr�zta mag�t. Nem hitt a szem�nek; Zs�kos Bilb� ugyanis egy szemernyit sem v�ltozott. G�nd�r, barna haj�nak egyetlen sz�l�t sem �t�tte meg a d�r, z�ld szeme is virgonc elevens�ggel csillogott, arca pedig �ppoly sima �s fiatal volt, amilyennek a m�gus megismerte.

Elvesztettem volna a fonalat az �vek sz�ml�l�s�ban...? K�ptelens�g. Egyszer�en hihetetlen... m�g soha �letemben nem l�ttam ilyet.

-Mi h�r Ereborban? - k�rdezte moh�n Bilb�. - �vek �ta nem hallottam a t�rp�k fel�l, �s nem is tal�lkoztam egyik�kkel sem. Tudod, Gandalf, n�ha olyan sz�vesen megl�togatn�m �ket, most, hogy nem kell f�ln�nk a s�rk�nyt�l... fontolgatom is, hogy megint nekiveselkedem. Csak h�t, tudod, nem volna j�, ha megint eladn�k a h�zam...

-Sajnos a s�rk�ny helyett akad j� n�h�ny m�s dolog, amit�l f�lhet�nk – s�hajtott a m�gus. - Orkok, goblinok �s vargok. Sz�z�val, ezr�vel �lnek a hegyekben. Megint elszaporodtak... nem tudom, hallottad-e, bar�tom, hogy Arnor elbukott, b�r ennek m�r h�sz �ve. Most Ann�minas b�szke v�r�nak romjai k�z�tt is orkok tany�znak.

-Milyen szomor� – s�hajtott Bilb�. - H�t azokkal a b�tor emberekkel mi lett?

-Elrond befogadta �ket V�lgyzugolyba. M�g mindig k�sz�lnek, hogy egyszer visszafoglalhass�k haz�jukat, �m �vr�l �vre egyre csak fogynak. Alig sz�letnek gyermekeik, s lassan az ifjak is elvesz�tik a rem�nyt. �s a t�nd�k is gyeng�bbek, mint egykor. Valami gonoszs�g k�szik vissza a vil�gba, �s senki sem tudja, hogyan �lljuk �tj�t. No de ha j�l l�tom, az�rt vannak m�g vid�kek, ahol vesz�lytelen az �let... a Megye �ppoly b�k�s �s z�ld, mint amikor legut�bb itt j�rtam.

-Itt bizony tart�sak a dolgok – biccentett Bilb�. - Nem panaszkodhatom, annyi szent. �ppen csak... olyannyira nyugodt az �letem, hogy szinte m�r unalmas. De legal�bb van id�m dolgozni. N�zd csak! - a hobbit felpattant alm�s pit�je romjai mell�l, �s egy pillanatra elt�nt a szomsz�d szob�ban. Amikor visszat�rt, egy s�lyos, v�r�s b�rbe k�t�tt k�nyvet tartott a kez�ben. Ahogy Gandalf �l�be vette �s pergetni kezdte a lapjait, �mul� pillant�st vetett r�, a k�tet ugyanis emberekre volt m�retezve. Lapjainak t�bbs�ge �res volt m�g, �m az els� oldalakat Bilb� p�kh�l�v�kony k�z�r�sa t�lt�tte be; a sz�veget n�h�ny helyen t�nde-r�n�k tark�tott�k.

-A k�nyvem – jelentette ki Bilb� b�szk�n. - Elhat�roztam, hogy meg�rom a kalandjaim, hogy akkor is eml�kezzenek r� sz�les e vil�gon, ha �n m�r nem leszek. S nem csak magamr�l mes�lek majd benne; hanem t�rt�nelemr�l, tudom�nyr�l, nyelvekr�l �s mindenr�l, amit csak siker�lt megtanulnom. K�pzeld, m�r eg�sz t�rhet�en olvasok t�nd��l. Persze megsz�lalni nem mern�k.

-Minden a gyakorl�son m�lik – felelte mosolyogva Gandalf. - Az erd�kben gyakran tal�lkozhatsz Elrond vagy C�rdan j�r�reivel; k�tlem, hogy ne �r�ln�nek neki, ha a saj�t nyelv�k�n k�sz�nsz nekik... persze csak ha �ppen �szreveszed �ket. Elismerem, nem k�nny� feladat.

-J�szer�vel lehetetlen – s�hajtott Bilb�. - Mindig keresem �ket, de eddig csup�n egyszer tal�lkoztunk. �s akkor is ink�bb �k besz�ltek; elmondt�k nekem a h�reiket. Azok sem voltak sz�vder�t�bbek, mint amiket t�led hallottam. Nem �rtem... legy�zt�k a s�rk�nyt, ism�t van kir�ly Suhatagban �s Ereborban, ti pedig ki�zt�tek a gonoszt Dol Goldurb�l... mi�rt nincs m�g b�ke? Ugyan mif�le ellens�g t�rhet m�g az �let�nkre?

Ezt �n is szeretn�m tudni, t�n�d�tt Gandalf.

-Sok� kell m�g harcolnunk, ha mindenest�l ki akarjuk irtani a gonoszt – felelte k�nnyed�n. - Besz�lj�nk most m�sr�l, bar�tom! A t�rp�kr�l k�rdezt�l, �s bizony t�rt�nt vel�k egy s m�s, amir�l te m�g nem hallhatt�l. Ezek k�z�tt szerencs�re kev�s a rossz h�r.

Hossz� �r�kig besz�lgettek m�g, m�gnem a nap is lenyugodott a viharfelh�k m�g�tt. Gandalf �s Bilb� kicser�lt�k Erebor �s a Megye h�reit, sokat ettek, sokat ittak �s sokat nevettek, �m a m�gus mindv�gig egyetlen rejtv�nyt pr�b�lt megfejteni.

Mi�rt nem �regedett meg?

Odakinn m�r koroms�t�t volt, amikor Gandalf fej�ben k�l�n�s sejt�s kezdett k�rvonalaz�dni, ak�r az ablakp�rk�nyon f�nyl� reszketeg gyertyal�ng.

-Bilb� – mondta halkan -, megvan m�g a gy�r�d?

-A gy�r�m – a hobbit f�rg�n kiforgatta a zsebeit, �s �sszevonta a szem�ld�k�t. - Ejnye, hisz az el�bb m�g itt volt. Hol az �rd�gbe lehet a... - Bilb� a szomsz�d szob�ba rontott, a hangokb�l �t�lve fenekest�l felforgatta a berendez�st, majd d�ltan t�rt vissza az eb�dl�be. - Morgoth vigye, Gandalf, te t�ntetted el valami tr�kkel?! A Csillagok �rn�j�re mondom, az el�bb m�g megvolt... a fene... olyan rendetlen vagyok, mindig elhagyok mindent, de hol a mennyd�rg�s m�nk�ben lehet az a fr�nya gy�r�...

Bilb� m�r �t�dsz�rre forgatta ki a zsebeit, mire v�gre megtal�lta, amit keresett; idegesen felnevetett.

-Az �rd�gbe is, h�t persze! Kiszakadt a b�l�s a nadr�gomban, �s mindig belecs�szik a lyukba. Itt van!

Az aranykarika az �vek sor�n mit sem vesztett t�k�letes form�j�b�l �s ragyog� sz�n�b�l; a kandall�ban lobog� t�z l�ngjai narancsv�r�sen t�kr�z�dtek a gy�r� oldal�n. Gandalf egy pillanatra hossz�, form�tlan �rnyakat l�tott, arctalan alakokat, amelyek k�s�rteties t�ncot lejtenek a t�zf�nyben; arcokat, amelyek zabol�tlanul kacagnak rajta. �m amint egyet pislantott, a l�tom�s elt�nt; �s � csak egy hobbitot l�tott, aki diadalittasan l�b�l egy antik arany�kszert.

-Ne haszn�ld – mondta a m�gus halkan, de szokatlanul kem�nyen -, csak ha felt�tlen�l sz�ks�ges.

* * *