VT 3. k�nyv, nyit�ny [2013]

I.

Gandalf lassan, megfontolt arccal, minden szippant�st ki�lvezve doh�nyzott. Finom, �ttetsz� f�stkarik�kat p�ffentett, amelyek a sz�j�t elhagyva k�l�nb�z� sz�nekre v�ltottak, s a mennyezet fel� sz�llva p�r�gtek-forogtak tov�bb, ide-oda r�pd�sve a Tan�csterem sz�nes, nyugatra ny�l� �vegablakai el�tt. A nap �ppen lemen�ben volt; haldokl� sugarai narancsv�r�s f�nybe bor�tott�k a helyis�get, egy pillanatig izz� par�zzs� v�ltoztatva a leveg�ben kering� porszemeket.

Elrond a f�nyj�t�kba feledkezve b�mult ki az ablakon. A pipaf�st kezdetben cs�pte az orr�t, �m ahogy hozz�szokott, egyre kellemesebbnek tal�lta az illat�t; ugyanakkor a f�st mintha kit�g�totta volna a t�dej�t, �s egyre m�lyebbeket l�legzett. Ez pedig a Tan�csban elhangz� v�szterhes, nyomaszt� h�rek ellen�re is furcsa, �lmatag nyugalommal t�lt�tte el.

�ppen Szarum�n besz�lt, �m Elrond r�g elvesztette a fonalat a mond�k�j�ban. Egy pillanatra lehunyta a szem�t, hogy ne l�ssa Gandalf t�rkizk�kr�l �ppen f�z�ldre v�lt� f�stkarik�it, �s k�ny�rtelen�l visszar�ngatta tudat�t a jelenbe.

-Mindezekr�l bizony�ra magatok is tudtatok – jelentette ki Szarum�n, d�h�s oldalpillant�st vetve a zavartalanul pip�z� Gandalfra. - �kegyelme, a Sz�rke M�gus minden bizonnyal, ha m�g mindig tal�l id�t r�, hogy a f�lszerzetek pipaf�v�t �lvezze, m�g m�sok egyre s�rget�bb k�rd�sekre keresik a v�laszt.

Gandalf felpillantott, �s szel�d mosollyal viszonozta Szarum�n vill�ml� tekintet�t.

-A f�st megtiszt�tja elm�m a beleragadt �rnyakt�l – felelte -, �s seg�t visszanyerni a tudatom frissess�g�t, hogy figyeljek a v�laszt keres�kre. Meglehet, hogy sokszor v�gighallgattam m�r a Gy�r� elt�n�s�nek t�rt�net�t, �m ki tudja, mif�le apr� r�szleteken siklott �t a figyelmem. S mindezt sz�ks�ges volt elmondanod ahhoz, hogy ut�bb helyesen d�nthess�nk. �m most, hogy ezzel v�gzett, a Feh�r M�gus mindannyiunkat beavathatna kutat�sainak titk�ba, hogy v�gre tiszt�n l�ssunk. Elv�gre is te h�vtad �ssze a Tan�csot, Szarum�n, azzal, hogy fontos felfedez�st tett�l.

-�gy bizony, �n h�vtam – felelte Szarum�n. - S ezt annak rem�ny�ben tettem, hogy ha mindny�jan �ssze�l�nk itt, Imladris v�lgy�ben, ahol senki ellens�g f�le meg nem hallhat, tan�csomnak minden egyes tagja megaj�nd�koz a figyelm�vel, minden egy�b haszontalans�got f�lret�ve, legyen az b�rmilyen kedves a sz�v�nek.

Gandalf nem hagyta abba a doh�nyz�st, �m a pipa f�stje halv�ny, alig �szrevehet� cs�kban bodorodott a mennyezet fel�, s a sz�npomp�s karik�k semmiv� foszlottak a feje f�l�tt. Elrond �s Galadriel n�ma v�rakoz�ssal n�zt�k Szarum�nt; �ber szem�k meg-megcsillant a lemen� nap f�ny�ben.

-A Gy�r� teh�t a legyilkolt Isildur ujj�r�l az Anduinba ker�lt – folytatta Szarum�n. - A legend�k e tekintetben igazat besz�lnek, �m az eff�le t�rt�netek mindig �gy v�gz�dnek, hogy a Gy�r� az�ta is ott hever az iszap m�ly�n, �s csak arra v�r, hogy valaki r�tal�ljon. Ez azonban hazugs�g. �n nyomoz�sba kezdtem, hogy megtudjam, l�tezik-e m�g ez a Gy�r�, s ha l�tezik, van-e r� valamilyen es�ly, hogy Szauron �jra megtal�lja. Kutat�som eredm�nyek�nt pedig kider�tettem, hogy a Gy�r�t a  foly� sodra a Tengerbe vitte, s az Ellens�g fegyvere odaveszett egyszer s mindenkorra. Nincs h�t mit�l f�ln�nk. Szauron mozgol�dik, ez val� igaz; �m soha nem lesz olyan er�s, mint egykor. Gyenge, esend� �rny�k csup�n, aki egyetlen dologhoz �rt: a megf�leml�t�shez. Tal�n ork-hadakat k�ld majd ellen�nk, amelyeket le kell vern�nk. Tal�n farkaslovasokat szabad�t r�nk. Tal�n �jra fel�ll�tja Mordor er�dj�t... �m b�rmit is tesz, hatalma feleakkor�ra sem n�het, mint a r�gi id�kben. Nincsenek m�r lid�rcei, sem saj�t teste. M�r nem legy�zhetetlen, nem elm�k �s sz�vek ura azzal a f�rtelemmel az ujj�n. Nem k�pes t�bb� �rny�kba bor�tani a vil�got. Ez mind�r�kre elm�lt; h�la a Tengernek.

-Teh�t a Gy�r�nek v�ge – Galadriel arc�n mosoly suhant �t, amit�l eg�sz l�nye visszanyerte l�legzetel�ll�t�, angyali kecsess�g�t �s k�nnyeds�g�t, amely val�s�ggal �tragyogott �gk�k szeg�ly� feh�r ruh�j�n. - De m�gis, hogyan szerezt�l tudom�st err�l, Szarum�n? �s mik�nt lehetsz biztos benne?

-A dol golduri csata ut�n, hazafel� menet bukkantam r� a bizony�t�kra – felelte a m�gus, szikr�nyi �nel�g�lts�ggel a hangj�ban. Az Anduin partj�n ork j�r�r�kbe botlottam, akik a foly�t figyelt�k. Mintha a habjaiban kutattak volna valami ut�n... ut�lag egy�rtelm�nek t�nik, hogy Szauron k�meivel tal�lkoztam, �m akkor m�g komoly fejt�r�st okozott a dolog. Magam is vizsg�lgattam a foly�t, �m a v�lasz egy szerencs�s v�letlennek k�sz�nhet�en ker�lt a kezembe.

-Az Angmari Boszork�ny�r – pontosabban l�ny�nek testetlen, gyenge p�rlata – ker�lt az utamba. �ppen d�l fel� menek�lt, s �n meg�lljt parancsoltam neki. Alaposan megszorongattam, hogy besz�ljen a Gy�r�r�l, mondjon el mindent, amit tud. �s � vallott. A Gy�r�-lid�rcek ugyanis meg�rzik gazd�juk fegyver�nek jelenl�t�t, hisz �pp ez a l�tsz�lag jelent�ktelen semmis�g, eme apr� aranykarika volt az, ami roml�sba d�nt�tte �ket kilenc�ket, ami megfosztotta �ket emberi term�szet�kb�l. Megvallom nektek, bar�taim, egy percig minden gonoszs�ga �s romlotts�ga ellen�re is megsajn�ltam a nazgûlok legnagyobbik�t; mert csal�s �s �rm�ny �ldozata lett �, t�rsaival egy�tt. �nsz�nt�b�l t�n sosem v�lt volna Szauron legf�lelmetesebb szolg�j�v�, akinek gazd�ja legundor�t�bb tetteit is helyeselnie, t�mogatnia, s�t, id�nk�nt v�grehajtania is kell.

-�m ura hatalm�val egy�tt az �v� is eleny�szett, s ez az�rt t�rt�nt – mondta � -, mert a Gy�r� megsemmis�lt. Szauron �s szolg�i a Gy�r�b�l t�pl�lkoztak; ez volt minden erej�k, elvetem�lt b�tors�guk �s gonosz fort�lyuk kulcsa, forr�sa. A Boszork�ny�r elmondta nekem, hogy a foly� sodra a Tengerbe vitte a Gy�r�t; ez nem lehet m�sk�nt, hiszen nem �rzi m�r a hatalm�t, jelenl�t�t �s Szauron is testetlen, gyenge, mint az �rny�k.

Egy pillanatig csend volt.

-Nem lehets�ges – hallotta Elrond a saj�t hangj�t -, hogy a Boszork�ny�r hazudott?

-Nem olyan egyszer� nekem hazudni – felelte Szarum�n megvillan� szemmel. Tekintete v�gigsiklott az �t k�r�lvev� komoly, gondterhelt arcokon. - H�t egy mosolyt sem �rdemel e h�r, bar�taim? Azt hittem, �r�lt�k majd, ha leveszem e Fegyver terh�t a v�llatokr�l, s legal�bb ennyivel megk�nny�tem a dolgotokat.

-L�gy t�relemmel – felelt neki Galadriel, �m az eml�tett mosoly m�r ott j�tszott az ajk�n. - Oly sok gond nyomasztott minket az elm�lt �vekben... h�red szinte t�l sz�p, hogy igaz legyen.

Szarum�n elmosolyodott, �m a tekintete sz�r�s �s hideg maradt.

-Tal�n val�ban �gy van – felelte -, �m Szauron elvesztette egyetlen hat�sos fegyver�t vel�nk szemben. Ker�l��ton b�r, �m utols� tulajdonosa m�gis elpuszt�totta a Gy�r�t.

-Nem puszt�totta el – sz�lalt meg v�ratlanul Gandalf; szavai nyom�n ism�t pipaf�st t�lt�tte meg a helyis�get. - A Gy�r� m�g l�tezik. Ott van a Tengerben.

-S ott K�z�pf�ld�nek egyetlen lak�ja sem f�rhet hozz� – v�gta r� Szarum�n. - Gyakorlatilag teh�t megsz�nt l�tezni a sz�munkra. �n magam nem l�tok k�l�nbs�get, Mithrandir; sem egy�b okot, hogy mai tan�cskoz�sunkat folytassuk. Az, hogy ki hogyan v�di a hat�r�t az orkokt�l, m�r egy�ni d�nt�st�l f�gg. Amit tudok �s amit kider�tettem, m�r mind elmondtam nektek; most pedig ki kell szell�ztetnem a fejem.

-�n bizony b�ven l�tok m�g okot a tan�cskoz�sra – vetette ellen Gandalf. - A Gy�r� a Tengerben van, sz�munkra hozz�f�rhetetlen�l, mondod. No de ki esk�dne meg r�, hogy Szauron sz�m�ra is el�rhetetlen? Am�g a Gy�r� l�tezik – �s teljesen mindegy, hol l�tezik, a Tengerben, az Anduin m�ly�n vagy egy tolvaj ujj�n -, nem vagyunk biztons�gban, Szauronban pedig pisl�kol m�g a rem�ny. Egyszer s mindenkorra ki kell oltanunk ezt a l�ngot!

-T�n ink�bb a pip�dat oltsd ki, Sz�rke Gandalf – csattant fel Szarum�n. - Ahelyett, hogy megtiszt�tan� elm�d a beleragadt �rnyakt�l, mint mondtad, f�stje ink�bb az eg�sz fejedet �rny�kba bor�tja! Egyik�nknek sincs hatalma a Tenger felett. Szauronnak m�g ereje telj�ben sem volt soha. T�n tr�f�t �z�l a szavaimb�l? Az �vek sor�n rejtett f�vek, apr�s�gok �s mihaszna szemf�nyveszt�sek kutat�ja lett�l, mint Radagast. Azzal t�lt�d az id�d, amivel k�v�nod, ha nincs jobb dolgod. Azokkal bar�tkozol, �s azoknak az ostoba doh�ny�t sz�vod, akik�t tetszik. De sz�momra s�t�tek ezek az �vek holmi j�ttment v�ndorok mes�ihez, ostoba f�ldt�r�k gizgazaira pedig v�gk�pp nincs id�m!

Gandalf n�ma maradt. �that� pillant�sa Szarum�n arc�n id�z�tt, aki id�k�zben felpattant, �s karjait megfesz�tve, �k�lbe szor�tott k�zzel �llt vele szemben. Hossz� id� telt el, �m Gandalf nem v�laszolt; csup�n n�zett Szarum�nra, mik�zben sz�j�hoz emelte a pip�j�t, �s nagy f�stkarik�t f�jt, amelyet t�bb kisebb k�vetett. Azt�n f�lemelte a kez�t, mintha meg akarn� �ket �rinteni, �m a f�st nyomtalanul szertefoszlott, csup�n a D�li Fert�ly legjobb doh�ny�nak cs�p�s illata keringett tov�bb a leveg�ben.*

Szarum�n egyetlen sz� n�lk�l megfordult, kiviharzott a Tan�csteremb�l, �s bev�gta maga m�g�tt az ajt�t, amely egy pillanatra l�ngba borult; azt�n el�gve f�mesen, feket�n peregni kezdett, m�g nem maradt m�s a hely�n, csak egy kupac hamu.

Gandalf csup�n �lt tov�bb n�m�n, mintha mi sem t�rt�nt volna; Galadriel tekintete pedig az ajt� romjain f�gg�tt, mintha f�nyes k�k szeme azut�n is figyelemmel k�s�rhetn� Szarum�n l�pteit, hogy a m�gus elhagyta a helyis�get.

-Mi�rt tetted ezt, Gandalf? - k�rdezte Elrond halkan. - Tudtad, hogy ki fog j�nni a b�ket�r�sb�l. Azt is tudtad, hogy zavarja a f�st. �s azt is tudtad, milyen zaklatott mostan�ban.

A m�gus tov�bb hallgatott.

-K�r ez�rt az ajt��rt – mondta v�g�l. - Igazi mestermunka volt.

-Mithrandir – mondta halkan Galadriel; az egyik keze kiny�lt, �s v�gigsim�tott Gandalf v�ll�n. - Ne �t�ld meg Szarum�n tetteit. �rny�k �l a sz�v�n; s�lyos �s s�t�t, amit tal�n m�g a f�lszerzetek pipaf�ve sem oszlathatna sz�t.

-Val� igaz – d�nny�gte Gandalf. - �m �n akkor sem �rtek egyet vele. Nem hiszem, hogy biztons�gban vagyunk.

-Szarum�n a Hatalom Gy�r�inek szak�rt�je – eml�keztette Elrond. - Mindny�junkn�l jobban �rt hozz�juk; �s � a Tan�csunk feje. Hallgatnunk kell a szav�ra, besz�ljen b�rmilyen indulatosan. Egyik�nknek sem akar rosszat, �s rengeteg munk�j�ba ker�lt, hogy t�vol tartsa a gonoszt K�z�pf�ld�t�l.

-�m a munk�ja megkeser�tette – s�hajtott Gandalf. - A hangja, a besz�de, a tekintete... minden megv�ltozott. N�ha �gy �rzem, Szarum�n m�r puszt�n a hatalmat szomjazza.

-Egyik�nk sem t�k�letes – felelt neki Galadriel. - Szarum�n a hatalomra �h�tozik... �s rendelkezik is vele. B�szke r�, hogy ir�ny�that, �s eddig sosem vezetett t�v�tra. Adjuk h�t meg neki, ami az �v�. B�zz benne, ahogy eddig is tetted. Ha Szarum�n azt gondolja, hogy a Gy�r� a Tengerbe veszett, minden bizonnyal �gy is t�rt�nt.

Gandalf csak egy b�lint�ssal felelt, Elrond pedig v�gre el�rkezettnek l�tta az id�t, hogy feltegye a k�rd�st, ami a Tan�cs alatt mindv�gig a fej�ben motoszk�lt.

-Tudtok valamit a gyermekeimr�l? - k�rdezte halkan, szinte k�ny�r�gve.

-Nem sokat – felelte Galadriel. - Nem l�tom �ket. Mindketten messze f�ld�n j�rnak, �s tengernyi gond h�zza lefel� a lelk�ket. Nem akarj�k, hogy L�rien szeme �szrevegye �ket, �s a sz�v�k �r�kk� z�rva marad el�ttem. Annyit viszont tudok, hogy �lnek, �s j�l vannak; legal�bbis ami a test�ket illeti.

Gandalf felemelte a fej�t; arc�r�l elt�nt a gondterhelt kifejez�s, szeme j�kedv�en csillant.

-Nos – kezdte -, �n enn�l valamivel t�bbet mondhatok. A le�nyodnak nyom�t sem l�ttam, �s csak tal�lgatni tudom, hogy merre vitte az �tja; a fiadr�l azonban mes�lhetek, ha ez a k�v�ns�god.

-H�t tal�lkozt�l vele? - kapta fel a fej�t Elrond.

-K�tszer – felelte Gandalf.

-�s hol? Merre? Eg�sz felder�t�csapatokat k�ldtem a V�r�sfoki-h�g� fel�, de nyom�t sem tal�lt�k. �s ennek m�r h�sz �ve...

-Nem is fogj�k megtal�lni – b�lintott Gandalf-, am�g � nem akarja. Egy t�voli f�ld�n tal�lkoztam vele, messze inn�t; d�lre �s keletre, a Vadonon t�l. Most emberek k�z�tt �l, akiknek fogalmuk sincs, kicsoda �s honnan j�tt; �m tisztelik �s szeretik, mert � az els� t�nde, akit �let�kben l�ttak, �s mert olyan dolgokat tanulnak t�le, amelyekr�l azel�tt m�g nem is hallottak. Ha pedig k�meid r�tal�ln�nak, val�sz�n�leg nem lenne hajland� hazaj�nni.

-H�t annyira haragszik r�m...? - s�hajtott fel Elrond.

-Tal�n... vagy pedig �nmag�ra haragszik, ami�rt hitt neked. Ezt nem tudhatom. Az a tan�csom, ne keresd t�bb�; engedd, hogy � tal�ljon r�d. Most fiatal, er�s �s rettenthetetlen; b�szkes�ge �s makacss�ga Feanor�t ostromolja. Id�re van sz�ks�ge, hogy megismerje �nmag�t, �s – igen -, hogy ben�j�n a feje l�gya. Hagyd �t! El�bb vagy ut�bb, de haza fog j�nni.

-Hagyjam egy t�voli f�ld�n �lni, ahol m�g h�reket sem kaphatok fel�le?! - fakadt ki Elrond. - Meg is �lhetik!

-Nem olyan k�nny� �t meg�lni, bar�tom – felelte Gandalf -, m�r nem. Csod�lkozom rajtad. Hisz nem �pp ezt akartad...? Nem arra v�gyt�l, hogy megv�dhesd? Ott, ahol most van, m�g a nev�t sem tudja senki. Az emberek Fekete Kardnak h�vj�k, annyi ork v�re tapad a kez�hez. Biztons�gban van; az Ellens�g sosem j�n r�, ki �.

Elrond fels�hajtott. - S�t�tek az �lmaim – mondta. - �r�kk� azt l�tom, ahogy �t �s Arwent elnyeli a S�t�ts�g; �n pedig nem tehetek semmit, hogy visszahozzam �ket a f�nyre.

-Maguknak kell visszaj�nni�k – mondta Galadriel halkan. - Minden azon m�lik, mennyit tanulnak az elk�vetkezend� �vekben; ezen, �s a sz�v�k erej�n. Meg kell b�znod benn�k; hinned kell, hogy a lelk�kben lak� f�ny er�sebb, mint Szauron s�t�tje.

* * *

*Megjegyz�s: A fenti jelenet [Szarum�n leteremti Gandalfot a doh�nyz�s�rt, aki a k�p�be f�jja a f�stkarik�kat] apr� elt�r�sekkel b�r, de Tolkien m�ve. A Befejezetlen reg�k N�menorr�l �s K�z�pf�ld�r�l c�m� f�ggel�kgy�jtem�nyben olvashat� az 569. oldalon, nagyon hasonl� sz�veggel; ezt csak az�rt tartom fontosnak megjegyezni, mert nem szoktam sz� szerint �tvenni m�s �r�k sz�veg�t. Most csak az�rt tettem kiv�telt, mert ezt a jelenetet (�gy vettem �szre) K�z�pf�lde rajong�i k�z�l is csak kevesen ismerik, m�rpedig szerintem el�g fontos mindk�t szerepl� szempontj�b�l. Tolkien szerint mindez Hk 2941-ben t�rt�nt, �n viszont egy Tan�ccsal od�bbtoltam, mert semmik�pp sem akartam kihagyni a VT-b�l.