A helyzet...

Először is: küzdök egy dilemmával. Észrevettem egy bizonyos tendenciát az írásaimban. Nem új a dolog: azt hiszem, tavaly augusztusban kezdett el először foglalkoztatni, amikor 3 hónap kihagyás, és rengeteg korábban megosztott fanficem letörlése után visszaoldalogtam a fic-megosztó, illetve Tumblr közösségbe, hogy folytassam a 'The Seven Gates" publikálását - amit egyébként a kihagyás ideje alatt is pontosan olyan lendülettel és lelkesedéssel folytattam, mint korábban. Négy dolgot értettem meg ennek kapcsán:

1) Nem csak magamnak bizonygattam ezt: tényleg NEM a kommentekért írok.

2) Ezzel együtt azonban elemi fontossággal bírnak számomra a vélemények, ezek visznek előre vagy hátra vagy oldalra: VALAMERRE.

3) Bőven van még mit fejlődni, és csak akkor fejlődhetek, ha ÍROK.

4) (a legzavaróbb, és erről szeretnék egy kicsit beszélni) : Változtatni kell, mert évek óta korhadt, rothadó keretek közé vagyok szorítva.

Miben nyilvánul ez meg?

Nagyon ugyanolyanok az írásaim, legalábbis prózában. Bizonyos, sablonszerűen előre létező képek, eszközök, hangulatok, dilemmák köré épülnek a történeteim, és ebből a mederszerű, áramlatszerű egyformaságból nem igazán törik ki semmi, amit az elmúlt években csináltam. Ez nem a TSG-n látszik elsősorban; az egy aprólékosan, irgalmatlan munkával felépített történet, tudja magáról, hogy honnan hová halad, és mit akar kezdeni a bennük megjelenő karakterekkel, jellemfejlődésükkel és az őket foglalkoztató problémákkal. Ellenben - ha vetünk egy pillantást azokra a ficekre, amiket EGYÉBKÉNT megosztottam, nagyon látszik, hogy mi a gond. Ugyanaz a követhetetlen stílus. Ugyanazok a dilemmák sejlenek fel. Ugyanúgy NEM TÖRTÉNIK SEMMI. Nincs dinamika, nem érzem azt, hogy haladok valamerre, vagy hogy van valami új mondanivalóm.

Nem azt mondom egyébként, hogy ezek a megosztott írások szarok. Csak megragadtam egy szinten - nem feltétlenül rossz szinten, de bárhol is ragadok meg, nem vagyok elégedett vele. Szeretnék tovább menni.

Mi a bajom a szövegeimmel?

A hosszúság, körülményesség. Az, hogy az angol nem anyanyelvem, így egyes jól megkonstruált, jól bevált fordulatok, szókapcsolatok, képek óhatatlanul újra és újra előkerülnek. Az, hogy kevésnek tartom a szókincsemet - MÉG MINDIG! Az, hogy túlbonyolítom a dolgokat, túlgörgetem a mondatokat, csak azért., hogy megmutassam, amit már amúgy is tud mindenki - hogy jéééé, tudok angolul. Elég jól. Szemérmetlenül lubickolok, hentergek, dőzsölök (ahogy tetszik) ebben, és nem foglalkozom a felelősséggel, ami ezzel jár. A szintlépéssel, amikor az író szövegei leegyszerűsödnek, letisztulnak, élvezhetőbbé válnak. Mostanában sok pozitív véleményt kapok a TSG-re, aminek rettentően örülök, de még ennél is jobban örülnék, ha valaki egyszer azt mondaná, hogy - oké, oké, de tényleg ennyire bonyolult szerinted a világ?! Mert akkor tudnám, hogy az illető ért valamit abból, hogy alapvetően miről is szól az alkotás. (Nem a cicerói körmondatokról, és nem is arról, hogy hány jelzőt tud valaki belesűríteni egyetlen mondatba).

Ha Örkény Istvánnak hihetünk, a jelenleg 120 000+ szavas történetemből nagyjából 50 000 lehet releváns.

Mit szeretnék tenni a szövegeimmel?

Egyelőre semmit - nem fogom a Seven Gates prózáját váratlan, markáns stílusváltásnak kitenni, hiszen nyilvánvalóan azért szeretik az emberek, amilyen. Én is azért szeretem a történetet, amilyen, és feltett szándékom ennek szellemében befejezni. De ezután - legalábbis jelenleg úgy érzem - elhagyom egy picit Középföldét. Nagyon-nagyon szeretem ezt az univerzumot, egyiket sem jobban. De még a Thor/ Északi mitológia témában megosztott rövid történetem fejezetein is úgy látom, hogy gond van, és ezt a feszültséget talán úgy lehet feloldani, ha egy időre lemondok minden bevált eszközről. A kastélyokról, tündékről, halhatatlan lényekről, varázslatról, kristálytiszta morális értékrendszerről. 3 hosszú, Tyelcanóhoz kapcsolódó történethez vannak még vázlataim, elképzeléseim (és még egyhez, ami Bilbóról szólna), de úgy érzem, ezeket félre kell majd tennem, mert a saját meséimnek ártanék vele, ha még többet próbálnék kisajtolni abból az elképzelésrendszerből, abból az írói hangból, ami már most kezd kiüresedni, és csak remélni tudom hogy kitart a TSG végéig.

Szeretnék váltani, még azelőtt, hogy rákényszerülök.

Úgy tűnik, a Star Wars-univerzum segíthet nekem ebben, úgyhogy létrehoztam ezt az oldalt, elkezdem építgetni, amikor időm/energiám engedi, és várom a csodát. Elősorban háttérismeretekre van szükségem ahhoz, hogy bármit is csinálni tudjak - ez most már ""foglalkozási ártalom"" marad nálam, különösen egy olyan hatalmas, kiterjedt világ esetében, mint a Star Wars-é.

Meglátjuk, hogy sikerül-e lefaragni mindazt, ami nem kell, és meglátjuk azt is, hogy van-e ez alatt a felesleges kéreg alatt egyáltalán valami. No meg, hogy "sikerül-e megtisztítani az elmét a beleragadt árnyaktól". Nem tudom pontosan, hogy mit szeretnék elérni. Valami mást.

Lehet, hogy abszolút nem lesz semmi az egész projektből, de akkor is: legalább elindultam valamerre, és kipróbáltam valamit.

Nektek mi a véleményetek erről?