Kr. u. 999, Sk�cia

Fullaszt�an, szinte perzsel�en meleg ny�ri nap volt. A h�s�g ellen�re nagy volt a zsivaj a falu f�ter�n, mintha nem is lenne a forr�s�g. A n�p egy m�gly�t �llt k�rbe. Harsogva, acsarogva pr�b�lt�k t�lkiab�lni a papot, aki a bibli�j�t fogva k�nt�lt. A n�p �tka egy k�t�len vezetett n� fel� ir�nyult, akit k�t f�rfi k�s�rt.

- Boszork�ny!

- �gess�k meg!

- Pusztuljon!

- A s�t�n kuty�ja!

Minden egyes szitkukat megtoldott�k egy rothadt gy�m�lccsel, z�lds�ggel vagy a f�ldr�l felkapott k�vel. Az asszony arca beesett �s beteges volt, szemei lassan k�dbe burkol�ztak, felad�an meredt veszt�hely�re. Halkan im�dkozott �s v�gyakoz�an meredt az �g fel�, mintha T�le v�rna valami csod�t. A sorban csak egyetlen l�ny �s egy fi� nem kiab�lt, �k sz�nakozva, m�ly sajn�lattal figyelt�k az asszonyt, aki lassan elhaladt mellett�k.

- Roxan n�ni – suttogta, majd utat engedett k�nnyeinek.

- Ne s�rj, Gwen – �rintette meg a v�ll�t egy fiatal fi�.

- De h�t… – szipogta a l�ny.

- M�r nem seg�thet�nk rajta. Menn�nk kell, am�g a sz�leid nem figyelnek. Tekintett a k�t emberre, aki a m�glya el�tt �lltak �s a leghangosabban szidt�k Roxant.

- Biztos, hogy el kell mennem Salazar? - N�zett fel aggodalmas arccal.

- Ha itt maradsz, �gy j�rsz, mint Roxan. A sz�leid nem kegyelmezn�nek rajtad, csak mert a gyermek�k vagy. �gy j�rsz, mint �.. vagy tal�n meg akarsz halni? Te is el akarsz �gni? - Mutatott a n�re, akit akkor k�t�ztek ki a m�gly�hoz. – menj�nk. – fogta meg a l�ny kez�t Salazar. Gwen visszan�zett.

- �lni akarok - szor�totta meg a fi� kez�t – Nem, �rtem �ket. Mi�rt ilyen tudatlanok a m�gi�val? Mi�rt ilyen gonoszak az emberek egym�ssal? Roxan nem volt boszork�ny csak a term�szett�l kapott egy olyan tud�st, amit�l az emberek f�lnek vagy csak �h�toznak r�. Ez a falu gonosz Salazar. Meg�lik azt, aki annyiszor seg�tett nekik. Ez a h�la, hogy meg�getik? Boszork�nynak �s m�regkever�nek ki�ltj�k ki?

- Az emberek m�r csak ilyenek, Gwen. B�rhov� is sz�letnek, mindig lesznek olyanok, akik el akarj�k tiporni azt, aki m�s. �k is ilyenek. - S�hajtott fel keser�en Salazar – de jobb, ha megy�nk, mert nem lesz sz�p l�tv�ny, ami itt t�rt�nik. -H�zta el Gwent a fi�.

 - �gjen a boszorka! - Ki�ltott�k a falusiak. Gwen lehunyta a szem�t �s pr�b�lta kiz�rni az asszony sikolyait.

1981. augusztus 7. Valahol Lake District k�rny�k�n

Sirius tan�cstalanul fogta a kez�ben a g�gics�l� kisbab�t, aki hatalmas ny�lbubor�kokat f�jt vigyorogva.

- Te most komolyan r�m b�zod? – k�rdezte r�m�lten a t�sk�j�ba pakol� Lizt.

- Igen, mert dolgom van, amit el kell int�znem �s �gy hiszem, p�r �r�ra magadra hagyhatlak a l�nyoddal.

- �s ha �hes lesz? Mondd, akkor mit csin�ljak vele? 

- Nyugalom, nemr�g evett, �s ha m�g is �hes lenne, van a cumis�vegben anyatej. Az �veget csak oda tudod neki adni! – tette cs�p�re a kez�t a n�. – �s pelust is tudsz cser�lni…

- Mi�rt kell elmenned? Mi�rt hagysz most itt minket Emi-vel, mikor v�gre �n is itthon vagyok? – duzzogta Sirius, �s mag�hoz �lelte a kisl�nyt, aki ugyanolyan rosszall�an meredt az anyj�ra, mint �.

- Ezt m�r megbesz�lt�k �s nem akarok ebb�l megint vit�t nyitni. Mennem kell �s k�sz! –  nyomott egy cs�kot a f�rfi arc�ra. – Vigy�zz nagyon Emilyre!

- Ez csak term�szetes – suttogta a f�rfi –, de te is magadra!

- �n jobban is tudok magamra, mint egyesek – mosolyodott el sz�lesen Liz, mire Sirius is megeresztett egy lusta mosolyt, majd gyeng�den kisim�totta a n� arc�b�l a haj�t.

- Ez igaz. De agg�dni csak szabad. Siess haza – h�zta mag�hoz.

- Csak p�r �r�ra megyek el, nem �r�kre. Meg azt�n mi lenne veletek, ha �n nem lenn�k? Emi elvadulna, �s olyan vad�c meg kezelhetetlen lenne, mint az apja.

- Ilyennek l�tsz?

- R�szben – tekintett fel a f�rfira az asszony. – Van m�g sok j� tulajdons�god, ami miatt nagyon szeretlek �s rem�lem, hogy a mi kis vid�m bab�nk �r�k�lt is. Annyi biztos, hogy r�d jobban hasonl�t, mint r�m.

- Ez elszomor�t?

- Nem – ingatta a fej�t Liz. – Ink�bb �r�l�k neki, mert tudom, hogy olyan ember lesz, aki a bar�tai�rt, a csal�dj��rt mindent megtenne, mint te.

- Mi mindent l�tsz m�g bennem? Olyan, mintha jobban ismern�l engem, mint �n magam.

- Az �n szememben mindig is j� ember leszel, Sirius, b�rmi is t�rt�njen – cs�kolta meg l�gyan, majd a csendesen szeml�l�d� Emilyt is. – Hamarosan j�v�k – intett.

Sirius fels�hajtott �s a l�ny�t a magasba emelve r�mosolygott.

- H�t, ketten maradtunk, bog�rk�m. Milyen ramazulit csin�ljunk? – kacsintott a kicsire, aki az �sszeesk�v�k rejtelmes mosoly�val az arc�n felkuncogott.