H�, el sem hiszem, de �gy t�nik, siker�lt kipr�seljek magamb�l 5 db �r�st a Harry Potter vil�g�b�l. R�ad�sul (t�lem szerintem ar�nylag szokatlan m�don) gyakorlatilag csak OC-kr�l sz�ltak az �r�sok. Nem igazi promptok ezek egy�bk�nt, ink�bb r�szleteknek �rzem �ket; legritk�bb esetben van �ve a cselekm�nynek �s konkl�zi�ja a t�rt�neteknek... De el sem tudj�tok k�pzelni, hogy mit jelentenek nekem ezek a promptok. Nagyon r�gen nem �rtam. F�leg t�rt�netet, magyarul... t�nyleg nagyon r�gen.

Ez sajnos szerintem �rz�dik is az eg�szen; gyermeteg �s ny�gvenyel�s a fogalmaz�s a legt�bb helyen, nem olyan g�rd�l�keny �s mes�s, amilyennek szeretn�m, vagy amilyennek a ti �r�saitokat �rzem. De nem baj, itt vannak, k�sz vannak. V�gre. 
(Sajnos? az �r�s olyasmi, amit gyakorolni kell.)

Amit tudni kell:

Szerintem semmi extr�t, az el�z�ekb�l a legfontosabbak kider�lnek.

Jolt - R�z, z�kken

A konyh�b�l hangos bugybor�kol�s �s kotyog�s tomp�tott, ismer�s zaja sz�r�d�tt be az emeleti f�rd�szob�ba, ahol Zephyra �pp t�relmetlen, elnagyolt mozdulatokkal r�ngatta kereszt�l a haj�n a f�s�t, hogy azt�n v�g�l egy rendezetlen kontyba felcsavarja a f�lig k�cos tincseket.

– Akkor v�g�l elj�ssz este a g�l�ra?

Quia makul�tlan miniszt�riumi egyen-tal�rj�n �pp a vasal� dolgozott, bl�z�nak gombjai egyenk�nt, k�r�lm�nyes precizit�ssal gombolt�k be magukat, mik�zben � egy kiss� inger�lt „l�gsz�ves-el” (imm�ron tizedszerre) megk�rte a k�v�f�z�t, hogy sz�lljon le a t�zhelyr�l. Biztons�gos t�vols�gb�l, a konyha ajtaj�b�l figyelte a folyamatot, de mag�ban m�g �gy is az�rt foh�szkodott, hogy csak le fr�csk�lje �t a kiss� t�lont�l lelkes h�ztart�si eszk�z. Ami azt illeti, egyszer�bben is hozz�juthattak volna a reggeli k�v�hoz, de Zephyra ragaszkodott a Kotyog�shoz, a Kotyog�s teh�t vel�k k�lt�z�tt.

– Musz�j – hallatszott a kiss� inger�lt mormog�s a l�pcs� tetej�r�l.

Ami�ta Londonba k�lt�ztek, Zehpy �gy �rezte, hogy egyszerre rengeteg olyasmit csin�l, amit kor�bban nem kellett. London tele volt szab�lyokkal, tele volt k�teless�gekkel.

– Tudod, Z… Sok mugli sz�rmaz�s� var�zsl� f�l �let�ben az�rt k�zd, hogy r�szese lehessen ezeknek az esem�nyeknek. Ezeknek a t�rsas�goknak.’ Quia a fej�t cs�v�lta, ahogy a v�ll�ra cs�szott a frissen vasalt tal�r.

’Tudom, �s… Sz�val nem olyan rosszak ezek, csak...’

Ott volt a nyelve hegy�n, hogy nem ebben n�tt fel. Hogy a r�gi �lete mag�t�l �rtet�d�en volt tradicion�lis, minden feszess�g n�lk�l, k�nnyeden. Hogy a magyar szok�sok csal�di �nnepekre eml�keztett�k, �s a di� �z�t �rezte a sz�j�ban, valah�nyszor esz�be jutottak. Hogy ott egy t�rsas�gi esem�ny valahogy mindig azzal v�gz�d�tt, hogy Polly n�ni �nekelt �s Apa t�ncolt Any�val. Tulajdonk�ppen, amikor ott volt, sosem �rezte, hogy ez k�telez� lenne, hogy t�le ezt b�rki elv�rn�.

’Nem tudom, Anya. Itt minden… mindennek es�szaga van. Roxfortban m�g �reztem valami j�t�kos felszabadults�got, de az�ta egyre merevebbnek t�nik minden.’

Apa nem j�tt vel�k Londonba. Apa nem szerette Londont, �s – b�r ezt sosem mondta ki, �s igyekezett nem �reztetni – Apa nem szerette a brit m�gus vil�got sem.

A meglep� az volt, hogy Zehpy egyre t�bbsz�r �rezte �gy, hogy Anya sem szereti az itteni �let�ket. Anya mostan�ban eg�szen biztosan nem volt boldog. Ez�rt is d�nt�tt �gy, hogy nem fejti ki r�szletesen a probl�m�t; nem akarta nehez�teni a helyzetet. �s �gy t�nt, Anya sem k�v�nja tov�bb boncolgatni a k�rd�st.

– K�v�t?

A konyhai kandall�ban lobogott a t�z, �s forr� k�v�val a k�zben egyszerre bar�ts�gosabbnak t�nt m�g ez a decemberi v�gi, borong�s reggel is.

– K�sz�n�m, – biccentett Zephy Kotyog�s fel�, �s a kis masina vid�m, kuncog�snak is beill� bugybor�kol�ssal v�laszolt. Kotyi val�j�ban Zehpy korai munk�i k�z� tartozott �s a l�ny �lt a gyan�val, hogy a k�v�f�z� elnagyolt, gyermeki szem�lyis�ge r�szben ennek is volt k�sz�nhet�... lehetett vagy t�z - tizenegy, mikor megalkotta �t.

– J�ssz velem?

– Az Abszol �tra megyek. Megpr�b�lok szerezni valami ruh�t magamnak est�re.

Anya b�lintott; mintha egy picit megk�nnyebb�lt volna.

– Lassan kifogyunk Hop-porb�l. Megtenn�d esetleg, hogy hozol?

Zephy beleegyez� b�lint�sa ut�n Quia a z�ld l�ngok k�z� l�pett, �s egy pillanattal k�s�bb m�r minden bizonnyal a M�gia�gyi Miniszt�riumban l�pett ki a kandall�b�l.

N�h�ny �r�val eltelt�vel Zephyra csomagokkal megrakva �ld�g�lt egy mugli k�v�z�ban, a nap m�sodik k�v�j�t sz�rcs�lgetve. Ami�ta Londonba �rkeztek, t�bbnyire csokol�d�n, k�v�n �s te�n �lt, annyira nem volt kib�k�lve a helyi �tkez�si szok�sokkal �s �zekkel.

�pp a f�zet�t igyekezett kib�ny�szni a t�sk�j�b�l, mikor hirtelen megr�zk�dott a helys�g, egyszerre hull�mozni kezdtek a falak, elmos�dott minden a tekintete el�tt. Egy pillanatra lezsibbasztotta a f�lelem, �rezte, ahogy sz�ve hangosan d�b�r�g a mellkas�ban… azt�n felegyenesedett.

– Megint megt�rt�nt, igaz?

Nem Londonban volt, nem tizenh�t �vesen. Ted zil�ltan �lt el�tte, megviselt k�lleme t�k�letesen t�kr�zte azt, ahogy Zephy �rezte mag�t; mintha gyomron v�gt�k volna.

– Meg.

Az udvaron �pp valami pat�s �llatot vezethettek �t, a kopog�s felhallatszott a k�ria m�sodik emeleti szob�j�ba.

– Z, hagyjuk abba. Nem tudom, mi t�rt�nik itt. Sosem tapasztaltam m�g ilyet, nem is hallottam m�g ilyenr�l.

Ted hangja remegett a f�lelemt�l.

– Ennyire nem par�k az eml�keim – b�mult r� Zephyra. Hangj�ban s�rt�d�tts�g bujk�lt.

– Nem is az… b�r, ami Max-et illeti…

– Ted!

Ez a hang most fenyeget�n csattant, �s a fi� v�dekez�n felemelte a k�t kez�t.

– J�-j�… Sz�val nem az�rt. De ez neked nem j�. �s nem tudjuk, hogy hova vezet.

– Majd r�j�v�nk.

– Zephy, mondd, norm�lis vagy? T�ged nem r�miszt meg, hogy belel�tok a gondolataidba?

– Csak az eml�keimbe.

– Merlin szak�ll�ra, Z. �s ha egyszer �pp… nem is tudom, a… a szexre gondolsz, amikor…?

Zephyra hidegen n�zett r�, tekintete egyszerre bez�rult.

– Azt ne mondd, hogy nem l�tt�l m�g ilyesmit.

– Arra gondolt�l, m�r, te idi�ta, hogy esetleg NEM VAGYOK R� K�V�NCSI??? – kiab�lt Ted mag�b�l kikelve.

Zephyra most el�sz�r elpirult �s kin�zett az ablakon.

– Z…

„Iszony�an k�v�ncsi vagyok r�. R�d. Minden egyes megosztott eml�kkel egyre k�v�ncsibb vagyok r�d. Ez r�miszt meg.”

De ezt nem lehetett kimondani, �gy nem. Most nem.

– Z, sajn�lom. Csak f�lek. A Hugrabugba j�rtam, basszus.

Zephyra most visszafordult fel�, az arc�n egy k�l�n�s, nehezen �rtelmezhet� mosollyal.

– Ti britek… elk�peszt�ek vagytok. Egy �sr�gi s�veg tizenegy �ves korodban annyit �llap�tott meg r�lad, hogy fontos neked az igazs�g, �s te az�ta hitegeted magad azzal, hogy gy�va vagy.

A l�ny lassan felemelkedett �s �ts�t�lt a szoba t�ls� v�g�ben tal�lhat� kis teakonyh�ba. Percekkel k�s�bb halk bugybor�kol�s hallatszott �s mennyei illatok t�lt�tt�k be a szob�t.

– K�rsz?

– Aha.

– Van r�la fogalmad, hogy mennyi b�tors�g kell ahhoz, hogy az igazs�got keresd? – Zephy lassan visszas�t�lt a kanap�hoz. – Ted, az emberek nagyobbik r�sze eg�sz �let�t hazugs�gokra �p�ti, mert �gy k�nnyebb. Semmi sem r�miszt�bb, mint amikor egy igazs�g alapj�ban c�folja meg a vil�gr�l alkotott elk�pzel�seinket. Te pedig – hogy t�ged id�zzelek – „hivat�sodd� tetted az igazs�g keres�s�t”.

– A Szombati Boszork�nynak dolgozom, Z. Nem valami kriminalisztikai magazinnak.

Zephyra lemond�an cs�v�lta a fej�t.

– Ezerszer ink�bb engedek be b�rkit az eml�keim k�z�, minthogy hazudjak magamnak is.

„Deh�t hazudsz magadnak. Azt hazudod, hogy Maximus nem b�ntalmazott. Hogy nem f�j m�g mindig az elveszt�se. Azt hazudod, hogy nem l�ttad, mi t�rt�nik a sz�leid k�z�tt, mert nem akart�l tudom�st venni r�la. Azt hazudod, hogy j�l �rezted magad Londonban.”

Ted az ajk�ba harapott. Nem v�ghatta Zephyra arc�ba ezeket a dolgokat. A l�ny beengedte �t az eml�kei k�z�, felfedte mag�t �nk�nt… nem �lhetett vissza ezzel a bizalommal…

Miel�tt azonban b�rmit v�laszolhatott volna, hirtelen �les f�tty�g�s t�rte meg a kettej�k k�z�tt fesz�l� csendet.

–Kotyi! – csattant fel Zephy. – Bocs, – mosolyodott el szel�den. – K�sz a k�v�.