1988. M�rciusa Norfolk megye, Norwich

Le�rhatatlanul boldog volt, ahogyan figyelte keresztl�nya kit�r� �r�m�t, aki az aj�nd�k�t - amit t�le kapott- mag�hoz �lelve ujjongott �s k�rbe ugr�lta a szob�t. Mosolyogva figyelte, ahogyan megp�rd�ti maga k�r�l az aj�nd�k�t, s csilingel� hangj�n kacag tiszt�n �s boldogan.

- Rem�lem Remus, nem verted magad ad�ss�gba. Te is tudod, hogy nem kellett volna. A dr�ga aj�nd�kok n�lk�l is nagyon szeret�nk t�ged. - B�kte oldalba Liz a f�rfit.

- Nem kell agg�dnod miattam Lizbeth, meg�rte a sok munka, hogy megvegyem neki. N�zd, milyen boldog, hogy �r�l neki. Hetekig kutattam, hogy tal�ljak neki egy s�rk�ny pl�sst. K�pzeld, egy mugli j�t�kboltban tal�ltam. B�r kicsit jav�tanom kellett rajta, mert szakadt �s �reg volt.

- Nagyon sz�p �s k�sz�nj�k.

- Apus!! – rohant oda Emily Remushoz �s szorosan meg�lelte a derek�t – annyira sz�p, annyira im�dom. Az eny�m!! Az �n sz�ps�gem, kincsem! Az �n s�rk�nyom.

- �r�l�k bogaram, hogy tetszik – guggolt le Remus a l�ny el� �s megsimogatta annak arc�t – boldog vagyok, ha te az vagy.

- Nem lehetne lerajzolni �s le�rni vagy szavakban foglalni, mennyire szeretlek apus! Nem az�rt, mert megvetted nekem Samut, hanem, ami�rt eml�kezt�l arra, hogy szeretn�k egy s�rk�nyt. Egy nap figyeld meg… lesz egy �l�, igazi s�rk�nyom, akit egyed�l �n nevelek, �s a h�t�n fogok lovagolni!

- �gy legyen bogaram,de ahhoz nagyon sokat kell majd tanulnod.

- Pf� – legyintett a l�ny – kir�zom a kis ujjamb�l az iskol�t. M�r �gy is t�bbet tudok, mint ak�rki. Apus tudod, �n nem vagyok olyan �tlagos boszork�ny, mint m�sok – tette kezeit a d�bbent tekintet� Remus arc�ra – �n Emily Anne Black Arrow vagyok! K�t olyan ember gyereke, akik zsenik, �s akinek a keresztapja a legjobb mag�ntan�r. Szerinted... nekem gondot jelent majd az iskola?

- Nem bogaram, azt hiszem, f�lnie kell a Roxfortnak, ha majd odaker�lsz.

- Ez a minimum. �n nem hozhatok sz�gyent a tekerg�kre! – kacsintott Emily �s felkacagott.